A magyar konyha még a XX. század elején Európában elsőnek, a világon a kínai és a thai konyha után harmadiknak számított; ma már az első tíz között sincs. Ennek oka az, hogy egyre nagyobb mértékben vesszük át a mieinkénél sokkal alacsonyabb szintű "európai", netán "amerikai" ételeket, amelyek ősi ételkultúránk lealacsonyítását okozza és ősi, még nemrég élő hagyományaikat veszi el.

Őseink állandó szálláshelyein üstben, bográcsban és kemencékben főztek-sütöttek, amikor azonban úton voltak vagy állataikkal távolabb éltek állandó szálláshelyüktől "kővel főztek", hiszen üstjeiket és cserépedényeiket nem tudják lovon szállítani.

A húsok konzerválási módja Európában a füstölés, Ázsiában és őseinknél az aromás füvekkel (kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal) való pácolás volt.

A szárított hús készítése pásztorembereinknél volt fellelhető, és közöttük a mai napig élő gyakorlat.

Giovanni Villani XIV. századi olasz történetíró így számolt be a Magyarországon látottakról: "Ha levágják a marhát, húsát nagy üstökben megfőzik. Ha már jól meg van főzve és besózva, leválasztják a csontról és kemencében megszárítják, majd finom porrá zúzzák.

Mi a garam masala?

Egy igazi indiai szakács mindig maga készíti a friss garam masalát. Erre az indiai fűszerkeverékre is igaz, hogy ahány ház, annyi szokás.

Egy barnás színű indiai fűszerkeverék. A „garam” jelentése csípős, a „masala” pedig keveréket jelent. Gyakorlatilag minden egyes indiai családnak saját receptje van, és a hozzávalók régiónként is különböznek. A garam masalát megvehetjük készen, de ha kontrollálni szeretnék az hozzávalók arányát és frissességét, készíthetjük házilag is.

A zsidó konyha tartalmazza talán a legtöbb előírást az ételek elkészítésére és tálalására vonatkozóan. Éppen ebben rejlik különlegessége. A zsidók számára fogyasztható, azaz kóser ételek eredete az ókori Izraelig nyúlik vissza, és sajátosságai a Biblia számos vallási előírásában gyökereznek. Az előírások többségét Mózes ötödik könyve tartalmazza, és ezekhez a vallásos zsidó családok ma is ragaszkodnak. A zsidó ételekre vonatkozó fő törvények lényegében három csoportra oszthatók:

Cékla sajnos ritkán kerül asztalunkra. Általában télen és csak savanyúságként fogyasztjuk Magyarországon, pedig nyártól őszig kapható a friss, gyenge cékla, ami a legízletesebb. Zöld levelei is ehetők, sajnos ezt sem szoktuk felhasználni, pedig nagyon finom, édeskés ízű.

Jó lenne egyre gyakrabban fogyasztani, mert nagyon gazdag mangánban,

káliumban, magnéziumban, typtophanban (esszenciális aminósav), vasban, rézben, foszforban, C-vitaminban és  étkezési rostban.

Úgy tartják számon, mint az egyik legjobb eszközt a szívbetegségek, születési rendellenességek és daganatos betegségek megelőzésében. Vörös színét a cékla gazdag pigment tartalmától kapja.

Nemrég a Premium Hungaricum Kft. óbudai üzletében, a Magyar Ízek Házában járt a magyar termékek blog írója. Így számol be az ott szerzett  élményeiről.

Már régóta meg akartam látogatni a szeptemberben megnyílt boltot, hiszen minden ismerősöm dicsérte, csak jót hallottam róluk. Így végre nekiindultam...

(Én ilyen BKV függő vagyok, így most is tömegközlekedéssel vágtam neki. Ugyan a 34-es busz áll meg közelebb - és a 42-es busszal is lehet jönni -, ennek ellenére HÉV-vel közelítettem meg a helyszínt, másfél perc gyaloglással oda is értem.)

Már messziről látszott a Csillagvár felirat, az épület mellett szép nagy ingyenes parkoló, az út mellett pedig a "Megnyílt a Magyar Ízek Háza" tábla köszöntött, hirdetve, hogy jó helyen járok.

A szakács komplett fűszerkerttel érkezett. Óriási asztalt hozatott, ami még az úriasan tágas Ikarus-konyhából is elég sok levegőt kiszorított. Akkurátusan kirakta a dobozait, ujjai közt megdörzsölgette a zsályát, a turbolyát, az osztrigalevelet, a borágót, a négyféle bazsalikomot és a sok virágot, és mindent egyenként megszagoltatott a szakácsokkal és a vendégekkel. „A konyhám lelke” – mondta.

(Fotó: Helge Kirchberger, Red Bull Photofiles)

A Villa Feltrinellit a dúsgazdag Feltrinelli fivérek építtették 1892-ben, a Garda-tavi Gargnanóban, impozáns zöldkörnyezetben, több száz éves fák és óriásmagnóliák között.

Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja. A keleti egyház ezen a napon ünnepli Jézus születését. A Gáspár, Menyhért, Boldizsár néven emlegetett napkeleti királyok az utasok, útonjárók, vendégfogadósok védőszentjei voltak.

Január 6-án a katolikus falvakban országszerte szokás volt a víz- és házszentelés. A szenteltvizet a bölcsőtől a koporsóig felhasználták. Nagy szerepe volt az ember- és állatgyógyításban is.