Aki már kóstolta készséggel elismeri, hogy a korpás kenyerek íze sokkal finomabb, mint a fehér kenyéré, de hiányolják a héjuk ropogósságát. Ez a probléma azonban viszonylag könnyen megoldható. A sikér nélküli liszttel (pl. rozsliszttel) kevert kenyerek héja ropogósabbá tehető, ha a tésztájukat túldagasztjuk. Normál esetben addig kell dagasztani a kenyértésztát, ameddig összehurkázódik, és kisimul. Ha ezt követően tovább gyúrjuk, akkor a rozsliszttől mind jobban leragad a tál aljára. Ez a sajátos fizikai jelenség a kenyér belének az állagát se rontja, se nem javítja, a héját viszont ropogóssá teszi. Minél jobban leragad, kenődik a tészta, annál keményebb lesz a héja. Ennek az eljárásnak sajnos van egy hátránya is. A túldolgozott tészta nem képes nyúlni, ezért a kelesztés során a teteje szakadozottá válik, a sütésnél kisebb-nagyobb repedések keletkeznek rajta. Az emberek többsége azonban kedveli a kirepedt "gyürkés" kenyeret, így ezt az esztétikai hiányosságot nem veszik zokon. (Ennek a jelenségnek az előidézése meglehetősen sok munkát igényel, ezért csak géppel történő kidolgozásnál alkalmazható.)

A párolt rizs világszerte közkedvelt étel. Gusztusos elkészítési módja azonban nem könnyű; hagyományos, vékony falú edényben szinte lehetetlen. Ha a leégés elkerülése érdekében időnként megkeverjük, összetörnek a szemek. Ha nem, vastag kéreg ég az aljára, Ez ellen egyesek úgy védekeznek, hogy felforrósodás után elzárják alatta a tüzet, és a fazekat törölközőbe bugyolálva hagyják, hogy rizst puhára párolódni. Az eredmény többnyire az, hogy a rizsszemek kemények maradnak. Tökéletes állagot várhatunk a gézzacskóba csomagolt előfőzött rizstől, de ez meg nagyon drága. Ez utóbbi módszer azonban házilag is kivitelezhető. Nem kell hozzá más, mint egy hasábburgonya sütésére szolgáló acélkosár, és egy kb. 60 cm átmérőjű fehér pamuttüll textília. (Akkorának kell lennie, hogy a fazék peremén túllógjon.) A rizst az előírt módon készítsük elő, majd főzzük kb. 5 percig, amíg az összes levet felszívja. Ekkor tegyük az acélkosarat egy szorosan illeszkedő fazékba, és öntsünk bele annyi vizet, hogy az aljáig érjen. Ezután béleljük ki a kosarat a kör alakú tüllel, öntsük bele a félig főtt kásás rizst. A vékony vászon széleit hajtsuk rá, és lefedve, lassú tűzön pároljuk még kb. 20 percig, amíg megpuhul. A gőzben történő készre főzés előnye, hogy mindig kiváló állagot eredményez. Hátránya azonban, hogy ezután a tüllt be kell áztatni, és ki kell mosni. Ez azonban többnyire kevesebb időt vesz igénybe, mint az edény aljára égett rizs feláztatása, és tisztára mosása. Pótlólagos előnye ennek a módszernek, hogy rossz minőségű alapanyagból is lehet pergő rizst készíteni. A fényezetlen B-rizs sem válik ragacsos kásává, vagy összetöredezett törmelékké.

Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ily módon főzött rizs nem hűl le olyan hamar, mivel a gőz tálalásig melegen tartja. Akkor is célszerű a fazékban hagyni, ha másnapra készítjük, mert így újramelegíthető. Ez esetben öntsünk a rács alá kevés vizet, nehogy megégjen a fazék zománca. Nem kell többé bosszankodnunk amiatt sem, hogy a másnapos rizs "fűrészpor szárazságúvá" válik, mert az átgőzölés következtében újra felpuhul. Az sem fordulhat elő, hogy a kelleténél több vizet öntünk a felmelegítendő rizsre, és ettől meg ázott kása lesz belőle. Amennyiben rövid szemű, ragacsos rizst akarunk másnapra eltenni, előbb borítsuk ki egy tálba, villával lazítsuk át, és akkor rakjuk vissza a tüllbe amikor már lehűlt.

A petrezselyemnek többféle tartósítási módja ismert. A legújabb és legkevesebb komplikációval járó módszer szerint a megmosott és a száráról lecsipkedett leveleket tűző napon addig kell szikkasztani, amíg a víz elpárolog róla. Utána lazán tömködjük fémtetővel zárható befőttesüvegbe. Az ily módon mélyhűtött petrezselyem illetve egyéb zöldfűszer nem fagy össze egy csomóba, és kivéve nem lottyad meg. A hibernált zöldfűszer olyan, mintha frisset használnánk. Könnyen összevágható, de levélként, díszítésre is használható. A fedél levétele után csak annyit vegyünk ki belőle, amennyire éppen szükségünk van. Sokan összekötözött petrezselymet is tartósítanak úgy, hogy szikkasztás után primőr fokhagymát kötöznek bele, és a levesnek lefagyasztott zöldborsó közé rakják. Primőr sárgarépát is mellékelve olyan lesz a leves íze, mint a frissé. A lehető legkevesebb manipulálás jegyében mind többen próbálkoznak a zöldségek blansírozás nélküli fagyasztásával. Ez a módszer jól alkalmazható a zárt héjú zöldségek, pl. a zöldborsó, fejtett bab és a csemegekukorica esetében. A barnulás elkerülésének előfeltétele azonban a friss szedés, és az azonnali fagyasztás. A felhasználás során ügyeljünk arra, hogy ezt a fajta zöldséget majdnem annyi ideig kell főzni, mint a frisset.

Nyári szabadságuk alatt sokan keresik fel a magaslati helyeket. Előbb-utóbb a hegyekben túrázók is megéheznek, és a magukkal vitt, vagy a helyszínen beszerzett nyersanyagokból megpróbálják kedvenc ételeiket elkészíteni. Ekkor kellemetlen meglepetés éri őket. Összeesik a piskótatészta, szétmállik a kenyér. A bab és egyéb hüvelyesek nem akarnak megfőni, és lágy a tojás, ami keménynek készült. Ennek a légnyomás csökkenése az oka. Ez szoros összefüggésben áll a víz forrpontjával. Minél magasabbra megyünk, annál hamarabb forr fel a víz. 80-90 °C-os vízben pedig nem lehet főzni. A hegyekben lakók úgy segítenek magukon, hogy helyileg megemelik a légnyomást. Légmentesen záródó nagynyomású főzőfazekat használnak. 1500-2000 méterig még nem érdemes a kuktafazekat magunkkal vinni. Ezeken a helyeken elég, ha tovább főzzük az ételt. 2000 méter magasságban a tojás kb. 12 perc alatt keményre fő.

Sokkal több a gond a sütőből kikerült ételekkel. Az alacsony légnyomás miatt a felfúvató gázok (szén-dioxid, ammónia) könnyebben elillannak a tésztából. Így a kenyér és a sütemények tésztája nem válik szivacsossá, könnyűvé, hanem összeesik, rágóssá válik. A legjobb esetben is szétmállik a megnőtt gázbuborékok miatt. A tojásos tésztáknál sokat segít, ha a hozzáadott tojást kevésbé verjük fel. Így legalább a belekevert levegő nem növeli a gázmennyiséget. A legjobb megoldás azonban az erjesztő szerek (élesztő, sütőpor) mennyiségének csökkentése. 600 méteres magasságban 25%-kal, 2000 méteren pedig 75%-kal kevesebb felfúvató szert használjunk. Ügyeljünk a kelesztési időre is. A receptben előírtnál kevesebb ideig hagyjuk kelni a tésztákat. Időnként nézzünk rá, és nem hagyjuk a kétszeresénél nagyobbra dagadni. Édes tésztáknál csökkentsük a hozzáadott cukor mennyiségét is, mivel a cukor erősen katalizálja az élesztőgombák szaporodását. Víz viszont több kell a tésztába, mert alacsony légnyomáson intenzívebb a párolgás. A nyersanyag beszerzése során ne csodálkozzunk azon, hogy az autónk úgy vánszorog a hegyi utakon, mint a reumás csiga. A robbanómotorok a levegő alacsony oxigéntartalma miatt köhécselnek. A kevés oxigén a mi tüdőnket is megviseli, de ehhez egy idő után hozzá lehet szokni. A sütés-főzés megváltozott körülményeihez pedig igazodni kell.