Ma már egyre több helyen kóstolhatunk eredeti, a világ különböző részéről származó teákat , nemcsak Budapesten, hanem az ország számos városában is. A teaházakat nem a teaszakértő szemével teszteltük, inkább a hangulatot, a kiszolgálást és a hozzáértést vizsgáltuk. Természetesen azok a teaházak számítottak befutónak, ahol a teaértők sem találnának kivetnivalót.

A tálalás is szempont volt

Vörös Oroszlán - teát a népnek

A Vörös Oroszlán neve egy évtizede "a teaházat" jelenti, egyfajta mérce az egyre szaporodó teaházak útvesztőjében. A jól ismert Jókai téri zarándokhely helyett a Villányi úti teaházba látogattunk el, hogy kipróbáljuk, a lánc tagjai is a megszokott minőséget és színvonalat képviselik-e.

A jól ismert illatok, kellemes pasztellszínek, modern chill out zene és nyüzsgés fogadtak minket, a hely a késő esti órákban is csaknem tele volt. Asztalfoglalás nincs, így kell egy kis szerencse is a szabad asztalokhoz. A falakon körben nagy méretű tarot kártyalapokat helyeztek el, ami egy kicsit nyomasztó is lehet, főleg, ha a Halál alatti asztalnál találunk csak üres helyet. Érthetó okokból nem ajánljuk a galéria alatti cipőtartó melletti asztalt sem.

A cipőmentes, babzsákos övezetet választottunk, és munkához láttunk. A felszolgálóra kicsit sokat kellett várni, de az időnek nincs jelentősége a teaház-lánc nevét adó Szepes Mária-könyv szerint.

Az itallap itt is tartogatott kellemetlen meglepetéseket: a puerh az ízesített fekete teáknál szerepelt, a fehér tea pedig valamiért a zöldeknél vendégeskedett.

Bár a teaház-látogatóknál egyértelmű, azért jelezhették volna, hogy a gyümölcstea nem tea, és rooibost sem kellett volna a koffeinmentes teákhoz sorolni. A felszolgálótól a puerh tea fogalmáról érdeklődtünk, de jobb lett volna, ha nem feszegetjük a dolgot.

Darjeeling - csak hobbiteázóknak

Az Erzsébet körúttól néhány lépésre fekvő teaház éppen úgy fest belülről, ahogy egy indiai teaházat elképzelünk:  félhomály, perzsaszőnyegek, rattan bútorok. A galérián párnás kuckók, alacsony asztalok is vannak, a piros és kék falakat pedig a tea szedését és feldolgozását ábrázoló fotók díszítik.

A bollywoodi filmekre emlékeztető aláfestő zenét egy indiai rádió sugározza, tudtuk meg a felszolgálótól, aki kedvesen és kényelmesen dolgozott. Ami egy teaházban természetesen egyáltalán nem zavaró, ide nem akkor jön az ember, ha siet.

Az első csalódás akkor következett, amikor tanulmányozni kezdtük az itallapot. A kínai fekete teákhoz került a külön kategóriát képező oolong és puerh, a fehér teák alcím alatt pedig egy sárga tea is szerepelt. Kritikus tesztelőkhöz illően feltettünk néhány kérdést a felszolgálónak, abban reménykedve, hogy ha az itallapon nem is, az ő fejében talán összeállt a kép a teák csoportosítását illetően, de sajnos itt is akadtak fehér foltok.

A tálalás sajnos a maradék illúziónkat is összezúzta: sima fehér kistányért és bögrét kaptunk egy absztrakt mintás papírszalvétával, és a helyzeten az sem segített, hogy a készlet hollóházi porcelánból készült. Látszólag ez nem zavarta a főleg diákokból és fiatalokból álló közönséget, a teák pedig finomak voltak.

A kínálatban egyébként bio zöldtea, vaníliás-levendulás fehér tea és aloe verás fekete tea is szerepel, aki pedig a fűszerek segítségével szeretné egy kicsit felfűteni a szervezetét, érdemes megkóstolnia az Ayurveda keverékeket, amelyek nem tartoznak a tea kategóriájába.

A fekete és a zöld teák 660-990 forintba, a gyümölcsteák 560-660 forintba kerülnek, és többször tudunk tölteni a még most is rossz emléket idéző bögrékből. A rooibos teákért 430-660 forintot kérnek, a hamarosan megszűnő Ayurveda-keverékekért pedig 760 forintot, a méz ingyen van.

A teaházakban már kötelező jellegű kávén és forró csokoládén kívül turmixokat és eperszódát is fogyaszthatunk, és vízipipázni is lehet a dohányzó részben. A melegszendvics annyira jó volt, hogy dupláztunk. Este 9 után pedig mindenre 30 százalék kedvezményt kapunk.

A Darjeelingben bögrét adnak, és lefelejtették a g-t a cégérről

A hely nagyon kellemes és hangulatos, ha egy füstmentes, beszélgetős helyet keresünk a belvárosban. Ez persze nem jelenti azt, hogy az elszántabb tearajongók nem fognak sikítva kirohanni, ha meglátják az itallapot és azt a bizonyos bögrét.

A teákat, amelyekre viszont nem lehetett panasz, a teaházlánc logójával ellátott egyszerű, fehér készletben hozták az asztalhoz. Kicsit hiányoltuk a tea iránti tiszteletről tanúskodó mozdulatokat, inkább egy pohár sört szoktak így elénk helyezni, és a rusztikus mézcsorgatót is nélkülöznünk kellett, ehelyett kanalat kaptunk. Az ízesítők között egyébként 40 forintért bio nádcukor, 120 forintért tejszín is választható, a citrom és a tej pedig ingyen van.

A Villányi úti Vörös Oroszlán teaház - vannak hiányosságok

A Fuji hegy lábánál termesztett sencha tea és a Jade oolong a haladók ízlését is kielégíti, az ínyencek pedig kenyai, a Kilimandzsáró lankáin termesztett teát is kóstolhatnak, vagy kipróbálhatják a Jasmin Dragon Phoenix Pearl-t, amelynek leveleit jázminvirágokkal keverik és golyókká göngyölik.

A 4 dl-es kannákért 590-1030 forintot kell fizetni, a forró csoki 490 forint, a tejes koktélok, amelyek szintén nagyon jók, 540 forintba kerülnek. Akik megéheznek, a teaházakban szokásos cookie-k, muffinok és marlenkák mellett  szendvicsekkel és kissé stílusidegen desszertféleségekkel is jóllakhatnak.

Mint a legtöbb helyen, a teákat 50 és 100 grammos kiszerelésben vihetjük haza, és megéri a nagyobb kiszerelést választani. Bár a hangulat "vörös oroszlános", a teaház bejáratott neve ellenére a hely nem hozza az elvárt színvonalat.

Podma café - angolszász elegancia

A Podmaniczky utca - Jókai tér által közrefogott teaház-negyed egyik leghangulatosabb állomása, a Podma Café, amely nem akar mindenáron úgy kinézni, mint egy teaház. Tulajdonképpen nemcsak az, olyan kávézó is egyben, ahol szeszes italokat is fogyaszthatunk.

A galériás teaház az angolszász polgári lakások és pubok hangulatát ötvözi, némi karácsonyi jelleggel, a sötétzöld színeknek és a teaillatnak köszönhetően. A világzenének és keleties  motívumoknak nyoma sincs, kivéve a rengeteg megvásárolható teáskészletet, a szakértelem és a lelkesedés viszont veri a külsőségeket előtérbe helyező teaházakat is.

A teafajták csoportosítását nem bonyolították túl, a teák származási hely szerint szerepelnek az itallapon, a klasszikus teakeverékek, az ízesített zöld és fekete teák, valamint a gyümölcsteák képeztek külön kategóriát, és minden tea a helyén volt.

A kínálatból a zsenge kukoricás, zöld paradicsomos aromával bíró Ceylon Curl-t, a feketeribizli levéllel és cseresznye aromával ízesített japán sencha teát, illetve a fűszeres almát emeljük ki, de ez természetesen nem reprezentatív.

A felszolgálók nagyon türelmesek voltak, és a teafajtákról feltett keresztkérdéseinkkel sem sikerült zavarba hozni őket. A tálalásért sem sikerült fekete pontot adni, az ötórai teák eleganciáját idéző Zsolnay-porcelán teáskészletet használtak. Külön elismerés jár azért, hogy az allergiásokra is gondoltak, laktózmentes tejből is elkészítik a csájt és a kávékoktélokat.

Teaerdő - zen hagulat és profizmus

Az árak kicsit magasabbak, az 500-550 forintos kannákban hozzávetőlegesen két csészére elegendő teát hoztak ki. A kötelező forró csoki és kávékülönlegesség kínálat is kipipálva, a desszertekre viszont nem fordítanak nagy figyelmet: a répatorta igen nagy tételben készülhetett egy gyárban, és egy kicsit lerontotta az amúgy igen kellemes összképet. Azért ide biztosan vissza fogunk jönni.

Teaerdő - egy korty az isteneknek

A Lágymányosi utcában található teaház falait csak néhány mandala díszíti, semmi felesleges dekorációs elem nem zavarja meg a zen-hangulatot. A kétszemélyes asztaloknál szögletes formájú fotelekbe lehet ülni, a szerencsések a három, japán teaházakat idéző szeparé valamelyikét foglalhatják el. A galéria - ami az utca szintjének felel meg - akár 20-30 fős társaságoknak is ideális, és szintén földön ülős.

A tealap elolvasása önmagában külön program, eltarthat akár egy óráig is, mire végigolvassuk a teafajták történetét. Az itallap, amely fajták és azon belül országok szerint rendszerezi az egyes teákat, külön olvasmányként is megállja a helyét.

Az egyes teafajták leírása mellett a könyv- és verscímekről elnevezett teaköltemények összetétele is megtalálható, az irodalmi alkotások tartalmára való utalások miatt pedig afféle gyorstalpaló "111 híres regényként" is használható.

Az "Egy asszony illata" például rumos, vaníliás fekete teát takar, a "Pokolbéli víg napjaim" pedig egy pina coladával, almával , hibiszkusszal és kókusszal ízesített különlegesség. Van "Pop, csajok, satöbbi", "Viszlát és kösz a halakat!" és Káma Szútra tea is.

A szertartás eszközei

A felszolgálók pedig várnak, különös érzékkel nem zavarják meg ezt a bevezető szertartást. Ők írták az itallapot, száz százalékig otthon vannak a helyen és a teák világában. A széles választékban a japán "gourmet-teának" is nevezett gyokuro-, herba- és matcha teákat is találunk, a csájt kedvelőknek pedig kötelező megkóstolni a szicíliai modicai csokoládéból, tanzániai fekete teából készült, fahéjjal ízesített különlegességet is.

A kínai zöld teát Gong fu cha-készlettel szolgálják fel, a hagyományőrző teázók az első kortyot kiönthetik az isteneknek ajánlva.

A szokásos forró csoki és kávék mellett a választékban alkoholos teakoktélok és jeges turmixok is szerepelnek, a jeges maszala chai-t, amit vaníliafagylaltra öntenek, egy melegebb napon próbáljuk majd ki. A kínálatot átlátni, végigpróbálni hónapok, évek munkája lenne. Az árak 650-1000 forint között alakulnak, a legkülönlegesebb teák 1500 forintba kerülnek. Hogy valami rosszat is írjunk, a teaház este 10-kor bezár. Nagy kár, mert itt teljesen megfeledkezünk arról, amit időnek hívnak.

1000 Tea - a teakultúra jegyében

A Váci utcában lévő 1000 Teába pénteken késő délután érkeztünk. Mivel foglaltunk asztalt, ezért a legjobb helyen, az ablaknál ültünk, ahonnan a személyzet munkáját is szemmel tudtuk követni. Semmi kompromittálóról nem tudunk beszámolni, mindketten tették a dolgukat, és beszélgettek a vendégekkel. Ugyanis (mint ez a beszélgetésekből kiderült) a legtöbben visszatérők, és nagy részük igazi teaőrült.

Akinek ez számít, esélyes, hogy igazi hírességtől kapja a teát, nekünk maga Sickratman hozta ki, amit kértünk. Ennél sokkal fontosabb, hogy a teákra vonatkozó kérdéseinkre hozzáértőként válaszolt, kedves volt, és profin tette a dolgát, ahogy kollégája is, akinél fizettünk.

Szimpatikus a rendszer, hogy az asztalon lévő csengővel jelezhetjük, ha segítségre vagy teára van szükségünk, fizetni pedig a pultnál tudunk. Így senki nem zavar minket a fogyasztásban, ahogy abban sem, hogy tanulmányozzuk a szépen kötött, méretes itallapot, melyben a hatalmas választékot (90-100-féle teát) származási ország szerint csoportosítva találjuk, minden egyes termékhez korrekt leírást is olvashatunk.

A lista élén olyan különlegességeket találunk, melyek csak idény jelleggel kaphatók, a kínálat legnagyobb része Kínából és Japánból érkezett. Sárga és fehér teát iszunk, az előbbit azért, mert nem ismerjük, az utóbbit azért, mert a költői hangulatú ajánlóban mint "Shou Mei -az öröklét szemöldöke" szerepel.

Az 1000 teában teaőrültek is rendszeresen megfordulnak

Egyikben sem csalódtunk, de az előbbi (Meng Ding Huang Ya) kellemesebb, és a harmadik felöntésnél (érdekesség, hogy elég öt másodpercig ázni hagyni a teát) már azt is értjük, miért írják róla, hogy céklás ízű a belőle készült tea.

A teázó dizájnja természetesen keleties, több tér közül választhatunk, a pince talán meghittebb, nyáron kerthelyiség is üzemel. Az üzemeltetők azonban nem kapaszkodnak mindenáron a keleti hangulatba, ami abból is látszott, hogy ottlétünk alatt végig Radiohead szólt.

Megkóstoltuk a tea mellé ajánlott falatokat is, sem a fetás pitában, sem a japán ropiban nem csalódtunk, mindkettőt korrekt áron és minőségben kaptuk.

Ha nagyon akarnánk, apró hibákat találnánk, de nem akarunk, mert kifejezetten jól éreztük itt magunkat, és pontosan azt kaptuk, amit elvárunk, ha teázni akarunk.

Rendben vannak a kannák és csészék, a bolt kínálata, és mint később kiderült, a honlap is. A kezdő teázó talán csodálkozni fog, hogy itt nem kerül alapból méz és cukor az asztalra, de ez csak annak jele, hogy itt komolyan veszik a hangzatos teakultúra kifejezést. Mint ahogy az is,  hogy rendszeresen szerveznek kóstolásokat, előadásokat, teaszertartásokat.

Deluxe Magazin