Gundel Károly: "Hogy mi a magyar ételek ízletességének titka? Végy egy konyhát, amelynek ükapja kaukázusi, dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia; Keress ehhez egy népet, amelynek jó ínye, fejlett ízlése, és emellett érzéke, kedve van a főzéshez." Ezt mások ezzel a megjegyzéssel egészítették ki: A magyar konyha értéke, hogy a legegyszerűbb nyersanyagokból is a legváltozatosabb ételeket hozza létre a legfondorlatosabb módon.

Walter atya: "Az ízlés egy valaha ismert kultúra emlékeiből fakad." Néha a rossz szakács is érhet el sikert, mert mint

Freidank mondta: "Az éhség a legjobb szakács."

Alice Hammond: "Az étel elfogyasztásának időtartama fordítottan arányos elkészítésének időtartamával."

Rhon Rosenthal: "Az egészség a konyhában kezdődik."

Lamartine: "Eljön az idő, amikor az emberek az állat húsától éppúgy irtózni fognak, mint az emberhústól." (Erkölcsi okai is lesznek a húsfogyasztás abbahagyásának: Egy civilizált ember nem ver agyon egy állatot azért, hogy megegye.)

G. B. Shaw: "Az állatok a barátaim, és én nem eszem meg a barátaimat."

Albert Einstein: "Semmi sem lesz kedvezőbb hatással az emberiség egészségére és túlélési esélyére, mint a vegetárius étkezésre való áttérés."

A Sárga Császár könyve szerint: "Ha csak akkor kezdjük el kezelni a betegséget, amikor kifejlődött, az olyan, mintha valaki akkor kezdene el kutat ásni, amikor megszomjazott."

Insel: "Aki sokat iszik mások egészségére, tönkreteszi a magáét."

Jonathan Swift: "A világ legjobb orvosai: "Dr, Csend, Dr. Diéta és Dr. Vidámság." Murphy: Minden ami jó, káros az egészségre."

Montesquieu: "Ami jólesik, az többnyire hizlal."

Paracelsus: "A halál a belekben lakozik."

Hippokratész: "A természet gyógyít, az orvos csak segít ebben. A természet gyógyít, ha hagyjuk. Ha nem vagy képes változtatni az életeden, nincs segítség számodra."

Szókratész: "Nem azért élünk, hogy együnk; hanem azért eszünk, hogy éljünk." Selva Raja Yesudian: "Az európai ember nagy problémája, hogy nem akkor eszik, amikor éhes, hanem amikor itt az ideje."

Grür: "Ha nagy az éhség, kicsi a szerelem."

Fekete Gyula: "A legüresebb dió reccsen a legnagyobbat, ha rálépünk."

Edison: "Az elismerés nélküli siker olyan, mint a fűszer nélküli étel."

Vető József: "Az a baj, hogy mire az ember a húsos fazékhoz kerül, rendszerint már kénytelen diétán élni."

Dr. Belly: "Amit eszünk, azzá leszünk."

Az ismeretlen szerzőktől származó közmondások száma is igen nagy. Idézzünk ezekből a bölcsességekből is néhány elgondolkodtatót:

"Azok vagyunk, amit megeszünk." Ez a mondás mára így módosult: "Azok vagyunk, amit megetetnek velünk." Az ételed az életed. Az egészség a legdrágább kincs. A friss zöldség-gyümölcs az örök megújulás tiszta forrása. Az ember gyomra nem kuka, amibe minden szemetet bele lehet dobálni. Keveset, de jót. A kifinomult ízlés fejlett lélekre vall. Amit a paraszt nem ismer, nem eszi meg. Amilyen a liszt, olyan a kása. Mindenkinek a mama főztje ízlik a legjobban, mert gyerekkorában azt szokta meg. Aki a lerágott csontból is képes ünnepi ebédet csinálni, annak a főztjét érdemes megkóstolni. A jó leves magához húzza a széket. Éhes ember nem válogat. Annak, aki éhes, a kenyérhéj is édes. Az éhes embernek minden óra dél. Az evés öröme is az egészség része. Aki nem dolgozik, ne is egyék. Nemcsak kenyérrel él az ember. Tányér, kanál nem lehet csördülés nélkül. A szerelem és a konyha csak ott válik művészetté, ahol nem sietnek. A gyomor mindenütt a világon egy nagy multikulturális béketeremtő.

A háztartás mindenáron való gépesítése ellen szól ez a megállapítás: "Agyondolgozzuk magunkat azért, hogy meg tudjuk venni a különböző időmegtakarító gépeket, amelyek arra valók, hogy ne kelljen agyondolgozni magunkat." Szegény ember vízzel főz. A bőség mindenkor ínséggel egyenlítődik ki. Kinek szűkös elesége, annak van jó egészsége. Ahol a fogak a száj kerítéseként szolgálnak, ott ritka a betegség. A sajt reggel arany, délben ezüst, este ólom. Ami édes, öl. Tanítja a tojás a tyúkot. Nincs drágább az ajándéktyúknál. Ingyen ebédet még senki sem evett. Indián közmondás: "Ölsz minden egyes alkalommal, amikor húst veszel; csak pénzt használsz fegyver helyett." Egy régi bölcsesség szerint mindenkinek ki van mérve az egész életre szóló ételadagja; Aki ezt hamarabb elfogyasztja, hamarabb fog meghalni a falánksága okozta betegségekben. Régi egyiptomi mondás szerint: "Az ember az elfogyasztott táplálék egyharmadából él, a másik kétharmadból az orvosa él." A jól táplált test lehúzza a lelket. Az az étel használ a legtöbbet, amit az nem eszünk meg. A kínai természetgyógyászok szókimondása sem éppen megnyugtató ránk nézve: "Amikor az altest nagyobb, mint a mellkas, ideje készülni a temetésre." Az egészséges életmódot folytató ember sohasem lehet olyan öreg, hogy már semmit se érjen.

A vicc a közmondás humoros változata. Az evéssel, az ételkultúránkkal kapcsolatban is számos vicc született. Lássunk ezekből is némi ízelítőt:

- Mi a legveszélyesebb desszert?

- Az esküvői torta.

• • •

- Mi a furcsa anatómiailag az ínyencben?

- Az, hogy a gyomra a szívéhez nőtt.

• • •

Az idős hölgy a kutyájával megy a henteshez. Az állat felkap a pultról egy darab húst, és kiszalad.

- Öné ez a kutya, asszonyom? - kérdi méltatlankodva a hentes.

- Régen én gondoskodtam róla, de mára önellátó lett.

• • •

- Két nyulat kérek - mondja a vadhúst árusító boltban a háziasszony. - De ne olyan szétlőtteket, mint a múltkor.

- Asszonyom - feleli az eladó -, olyan nyulakat, amelyek halálra röhögték magukat, eddig még nem kaptunk.

• • •

Egy különc úr bemegy a zöldségeshez:

- Tessék mondani, alma van?

- Igen, nagyon szép, friss almánk van.

- Kérek tíz darabot, de kérem, mindegyiket csomagolja be, külön papírba... Köszönöm. És őszibarack van-e?

- Gyönyörű őszibarackunk van. Adhatok belőle?

- Igen, huszonöt darabot, de mindegyiket külön papírba csomagolva kérem... És mák van-e?

- Van, de nem eladó!

• • •

Egy akkurátus és meglehetősen csúnya nő sárgadinnyét vásárol. Vagy harmincat megnyomkodott, megszagolgatott, mire a zöldséges rászólt:

- Legközelebb a férjét küldje el vásárolni, ő nem válogatós!

- Miből gondolja?

- Ha az lenne, nem vette volna feleségül.

• • •

"Kedves Szerkesztőség!

Férjem három hete azzal ment el otthonról, hogy leszalad egy kis ecetért, amit a fejes salátára akartunk önteni, és azóta nem tért vissza. Mit tegyek?"

A gasztronómiai rovat vezetőjének válasza:

"Csepegtessen citromlevet a salátára."

• • •

- Miért esznek a franciák csigát?

- Mert nem szeretik a gyorsételeket!

• • •

Kreatív szakács:

- Aztán mit csinál ebből a szép darab marhahúsból főszakács úr?

- Hát fiam, lesz belőle szarvaspörkölt, vaddisznósült, őzfilé, zergetokány és vagdalt libamell.

• • •

- Pincér, mi ez?

- Szarvassült vagy őzsült?

- Uram, ha nem tudja megkülönböztetni, akkor magának úgyis mindegy.

• • •

A vendég ránéz az abroszra, és felháborodottan mondja:

- Pincér, ezen az asztalon rajta van az egész étlap.

A pincér nem jön zavarba, hanem megkérdi:

- No, és tetszett már valamit választani róla.

• • •

- Hogy ízlett az ebéd a kedves vendégnek?

- Ha a leves olyan meleg lett volna, mint a bor, ha a bor olyan öreg lett volna, mint a hús, és ha a húshoz annyi zsírt használtak volna, amennyi az abroszon van, akkor nagyon jó lett volna!

• • •

A vendég magához inti a pincért, és az étlapra mutat:

- Hozzon nekem egy ropogós malacsültet, de sovány legyen, vékony rásütött szalonnával a tetején. És ne legyen túl sült, de véres se... És ne legyen puha... De ne legyen kemény se, csak ropogós...

- Kérem uram - feleli a pincér. - És a vércsoportja milyen legyen?

• • •

A vendég megkérdezi az étteremben:

- Mondja kérem, mikor vágták le azt a csirkét?

- Pardon uram, a csirkéhez csak krumpli, saláta vagy kompót jár, de életrajz nem.

• • •

Azt kérdezi a pincér a vendégtől:

- Hogy ízlik a sült hús, uram?

- Mint szakember megállapíthatom, hogy dicséretre méltó darab.

- Ön szakács?

- Nem, cipész vagyok.

• • •

Kovács a vendéglőben dühösen mondja a pincérnek:

- Nézze csak kérem, milyen kicsi ez az adag.

- Majd meglátja uram - vigasztalja a pincér - milyen sokáig fog rágódni rajta.

• • •

A vendég odaszól a pincérnek a vasúti restibe:

- Mondja főúr, mi lesz már azzal a pörkölttel? Még lekésem a vonatot.

- Ne tessék félni! - feleli a pincér - Nem lesz az az adag olyan nagy.

• • •

A vasúti restiben panaszkodik egy dühös vendég.

- Felháborító! Ez a hús olyan kemény, hogy már negyed órája rágom, és nem tudom lenyelni.

- Ne tessék kérem sietni - mondja a pincér -, a vonat húsz perc késéssel indul.

• • •

- Pincér! Ennek az ételnek se íze, se bűze.

- Már megbocsásson, uram, bűze azért van!

• • •

Kovács dühösen szól a pincérnek:

- Ez a sólet olyan kozmás, hogy nem tudom megenni. Hívja ide azonnal a tulajt.

- Fölösleges uram - legyint a pincér -, ő sem tudja megenni.

• • •

Az étlapot böngészve kérdi a vendég:

- Pincér, őszintén mit ajánl?

- Őszintén? Fáradjon át a szemközti vendéglőbe, uram.

• • •

- Főúr kérem! Már több mint egy órája várok a megrendelt bécsi szeletre!

- Tudom, uram. Ha minden vendég ilyen türelmes lenne, mint ön, öröm volna a munkánk...

• • •

Látja főúr, a maguk vendéglőjében úgy érzem magam, mint odahaza.

- Ugyebár, a barátságos környezet, uram...

- Fenéket! Itt sem törődik velem senki...

• • •

- Pincér! - szól a vendég. - Azt hozza, amit az ablaknál ülő vendég eszik.

- Igenis kérem - feleli a pincér.

Pár perc múlva verejtékezve érkezik vissza.

- Bocsánat, hogy ennyire megvárakoztattam - mentegetőzik a vendég előtt -, de alig tudtam elvenni az illetőtől.

• • •

A törzsvendég rendelés előtt meglát a másik asztalnál egy szokatlanul gusztusos sültet.

- Pincér! Ugyanazt az ételt kérem, amit a szomszéd asztalnál eszik az a hölgy.

- Lehetetlen kérem. Ő ugyanis nem vendég, hanem ellenőr.

• • •

- Főúr kérem! Ma van a házassági évfordulónk. Milyen bort ajánlana erre az alkalomra?

- Az attól függ, hogy ünnepelni akarnak, vagy felejteni.

• • •

A vendég odahívja a pincért:

- Hallja, ez már igazán disznóság! Minden nap légy van a levesemben.

- A kedves vendég rosszul emlékszik - feleli a pincér. Tegnap hajszál volt.

• • •

Kovács bemegy a vendéglőbe, és látja, hogy barátja, Szabó valami fehéret kanalaz.

- Te mit eszel?

- Joghurtot.

- Mi az a joghurt?

- Tejtermék. Aki ezt eszi, száz évig él.

Szabó nézi a joghurtot, majd azt mondja:

- Nem hiszem! Az előbb esett bele egy légy, és máris megdöglött.

• • •

- Pincér! Egy pók úszik a levesemben. Mit jelentsen ez?

- Nem tudom, uram. Nem vagyok babonás.

• • •

- Pincér, az ujja beleér a levesbe!

- Semmi baj, uram. Már nem forró.

• • •

- Pincér! Egy inggombot találtam a levesemben!

- Hálás köszönet uram! Már mindenütt kerestem.

• • •

- Hé, pincér! Egy nagyothalló készülék van a levesemben!

- Mit mond, uram?

• • •

- Pincér, jöjjön ide! Mondja, maga szerint ez rablópecsenye?

- Hát persze, uram. Nézze meg az árát az étlapon!

• • •

- Pincér! Ez valami nagyon olcsó bor lehet!

- Uram, ne tegyen elhamarkodott kijelentéseket!

• • •

Egy elegáns és méregdrága étteremben halk zeneszó mellett várja a vendég a megrendelt ételt. Amikor végre elé teszik, döbbenten bámul a tányérra:

- Pincér! Hol itt a bécsi szelet?

- A citromszelet alatt, kérem szépen.

• • •

- Hé, pincér, nedves a tányérom!

- Az a levese, uram.

• • •

- Pincér! Ez ehetetlen!

- Kérem, eddig még minden vendég megette.

- És már jobban vannak?

• • •

- Felháborító, micsoda vendéglő ez! Pincér, azonnal hozza ide a panaszkönyvet!

- Igen, uram... De hányadik kötetet parancsolja?

• • •

- Mit írt a vendég panaszkönyvbe? - kérdi az étteremvezető a pincértől.

- Az égvilágon semmit... Csak beragasztotta a bécsi szeletet.

• • •

A vendég kéri a számlát a pincértől. A főúr nagyon készséges:

- Ízlett az ebéd uram?

- Hát, ami azt illeti, ettem már jobbat is.

- Lehet, de nem nálunk!

• • •

- Ettem már jobb sültet is! - mondja a vendég fizetéskor.

Mire a pincér szenvtelenül:

- Nálunk uram, aligha.

• • •

- Nahát! - csattan föl a vendég az étteremben. - Hogy ez micsoda vendéglő! Ide se jövök még egyszer... Rántott hús nincs, húsleves nincs, pörkölt nincs és desszert sincs... Kérem a kabátomat!

- Attól tartok uram, hogy már az sincs...

• • •

- Mondja, pincér maguknál mindig ilyen rosszul főznek?

- Nem, csak ötször egy héten, uram.

- És a másik két napon?

- Zárva tartunk.

• • •

A szálka a hal bosszúja.

• • •

Kezdő háziasszony:

A fiatalasszony tanácstalanul toporog a hentespult előtt. Az eladó segítőkészen kérdezi:

- Mit adhatok asszonyom? Sertéshúst, borjút vagy baromfit?

- Tulajdonképpen mindegy, olyasmi legyen, ami nem ég oda.

• • •

A szomszédasszony kérdezi a tízéves Pistikét, meg tudja-e különböztetni ki főzött: az apja vagy az anyja.

- Persze, hogy meg! - szólt a határozott válasz. - Ha az apa főz, sose kell kinyitni az ablakot.

• • •

Két férj beszélget:

- A te felséged is oda szokta égetni az ebédet?

- Hogy oda-e? Nála még a hidegtál sincs biztonságban!

• • •

- Sikerült a feleségednek az első ebéd elkészítése?

- Ne is kérdezd! Még a szakácskönyv is odaégett.

• • •

Drágám, ma van a bádoglakodalmunk - mondja a vacsoránál nejének Kovács.

- Bádoglakodalmunk? Hogyhogy?

- Tíz éve eszünk konzervet.

• • •

- Mit főztél vacsorása szívem? - kérdi a férj a feleségétől.

- Nem tudom, mert a konzervről leázott a címke.

• • •

- Drágám, ma hideget vacsorázunk, mert áramszünet volt itthon.

- De nekünk gáztűzhelyük van!

- Igen, de a konzervnyitónk elektromos...

• • •

- Asszonyom, felírtam magának egy jó receptet - mondja a háziorvos a betegének.

- Jé, doktor úr, hát maga is annyira szeret főzni?

• • •

- Egyszer 300 katonát tettem harcképtelenné - mondja emlékezve unokájának az obsitos nagypapa.

- Ez igen - mondja az unoka. - Ezért biztosan kitüntetést kaptál?

- Nem, mert akkor én szakácsként szolgáltam.

• • •

Az étteremtulajdonos megkóstolja az új szakács első menüjét.

- Mondja maga hol tanult főzni? - kérdi tőle gyanakodva.

- Tiszti szakács voltam kérem a háborúban. Meg is sebesültem kétszer.

- Hm... Csodálom, hogy nem lőtték agyon.

• • •

A nagyságos asszony dicséri az új szakácsnőt:

- Nagyon szép formája van annak a derelyének, amit ma főzött. Hogy csinálta olyan szép csipkésre a szélét?

- A műfogsorommal.

• • •

- Jean, fejje meg a kanárit!

- Minek, uram?

- Hogy madártejet csinálhassunk.

• • •

Férj kérdi a feleségétől:

- Hová mennél a házassági évfordulónkon?

- Valahová, ahol eddig még nem jártam.

- Akkor a konyhát ajánlanám.

• • •

Így kell elkerülni a kritikát:

- Szívem - mondja a fiatalasszony -, ma aztán nem mondhatsz semmit a főztömre.

- Biztos?

- Egészen biztos. Ma ugyanis nem főztem.

• • •

Két barát beszélget:

- Mondd! Te mindent megeszel, amit a feleséged főz?

- Ha csak ennyivel beérné! - sóhajt fel a másik. Nekem még dicsérnem is kell a főztjét.

• • •

- Ízlett az ebéd, drágám?

- Már megint veszekedni akarsz?

• • •

Két szomszédasszony beszélget:

- Mit csinál az ebéddel, ha nem ízlik a férjének?

- Ilyen nem fordulhat elő. De ha mégis, akkor elteszem neki vacsorára.

• • •

A mama esküvő előtt nyugtatgatja a lányát:

- Ne izgulj kislányom! Tudod a szex...

- Ugyan a szex! - Én a főzéstől tartok.

• • •

- Szívem! Tudsz főzni?

- Igen. A mama tegnap megtanított...

• • •

A mézeshetek alatt a fiatalasszony először főz otthon. A férj töltött kacsát szeretne enni. Az asszonyka korán reggel bevásárol. Kimegy a piacra, vesz egy tisztított kacsát. Délben aztán megjelenik a tállal, ami iszonyatos bűzt áraszt.

- Atyavilág! - hördül fel a férj. - Mivel töltötted meg a kacsát?

- Semmivel. Tudod már tele volt, amikor megvettem.

• • •

- Kovács úr, gratulálok, remekül néz ki a felsége, amióta így lefogyott! Hogy csinálta? - érdeklődik a szomszéd.

- Hetek óta nem eszik mást, mint húslevest.

- Zöldséggel?

- Nem. Pálcikával.

• • •

- Miért nem szoktak a férfiak jégkockát csinálni?

- Mert nem ismerik a receptjét.

• • •

- Hisz ön a repülő csészealjakban?

- Hát persze!

- Látott már valaha ilyet?

- Mióta elváltam a feleségemtől, azóta nem...

• • •

Minden kezdet nehéz.

Az anya megkéri lányát:

- Kislányom légy szíves töltsd meg a sótartót.

Eltelik egy óra.

- Mit piszmogsz? Még mindig nem vagy kész?

- De anyu, tudod milyen nehéz ezeken az apró lyukakon átnyomkodni.

• • •

- Döncike! Megnéznéd mennyi mustár van még a tubusban! - mondja a vacsorát készítő mama.

Néhány perc múlva jön a válasz:

- Az ajtótól a konyhaszekrényig ér...

• • •

Kezdő háziasszonytól kérdezi a férje:

- Miért formázod mindig más méretűre a gombócokat?

- Mert változatosan akarok főzni.

• • •

Mérvadó amerikai szaklapok nemrégen adták tudtul, hogy a kutatások szerint egyenlő arányban gyorsul fel a szív ritmusa az asszonyoknál, mikor azt hallják: "szeretlek", és a férfiaknál, ha bejelentik nekik: "tálalva".

• • •

Két kezdő háziasszony találkozik az utcán:

- Te mit főztél? - kérdi az egyik.

- Lekváros bablevest!

- Hát az meg hogy lehet?

- Véletlenül kettőt lapoztam a szakácskönyvben.

• • •

A fiatal menyecske fakanállal a kezében dühösen szalad a férje után a szobába:

- Hányszor mondtam már neked szívem, hogy ne nyúlj a szakácskönyvemhez. Most is ellapoztad, így nem tudom mi az az étel, amit már félig elkészítettem.

• • •

Így szól a feleség a férjhez:

- Drágám, most már megmondhatom, a szakácskönyv, amit a névnapomra vettél, teli van nyomdahibával. Nem vetted észre?

- De. Csak nem akartam kritizálni az ünnepi ebédet.

• • •

- Súlyos a baj? - kérdi egy fiatalasszony a férje betegágya mellett álló orvost.

- Nos, azt hiszem, túléli a dolgot - dünnyögi az orvos. - Persze, csak ha mi ketten összefogunk. Én beadom neki az orvosságot, maga meg sürgősen vásároljon egy szakácskönyvet.

• • •

Az ifjú férj hazaérkezik a munkából, és látja, hogy sűrű füst gomolyog ki a bejárati ajtón. Bekiabál:

- Drágám, főzöl vagy vasalsz?

• • •

Jancsi és Juliska fiatalok házasok. Nagyon szeretnek még kettesben lenni, ezért ezen az estén is inkább otthon maradnak. Juliska főz. Elkészül a vacsora. Jancsi szó nélkül kanalaz. Juliska megszólal:

- Jaj, annyira boldog vagyok, hogy ilyen jó étvággyal eszel. Anyukám mindig azt mondta, hogy csak két dolgot tudok igazán elkészíteni: a spenótot és a vaníliakrémet.

- Igen? - néz fel Jancsi a tányérból. - És ez melyik?

• • •

A fiatal házasok ebédelnek. Az ifjú férj hősiesen kanalazza az ételt, a fiatalasszony pedig talán azért is, hogy elterelje a figyelmét az ételről, állandóan csacsog.

- Olvastam egy tudományos cikket a napokban, amelyben az orvosok azt írták, hogy egy felnőtt ember 3-4 kg sót eszik meg évente.

A férj felnéz, megáll a kezében a kanál:

- De nem egyszerre!

• • •

Az újdonsült feleség megkérdi a férjét:

- No Pintyőkém, hogy ízlett a leves?

- A só remek volt, kár hogy kevés levest tettél rá...

• • •

Két régi barát találkozik az utcán:

- Hallom, hogy megnősültél, gratulálok.

- Jól hallottad. Elegem volt már a vendéglői kosztból, sehogy sem ízlett.

- Na, és?

- Most már ízlik.

• • •

- Főz már a feleséged? - kérdezi az ifjú férjtől a barátja.

- Igen. Azért járok vendéglőbe vacsorázni.

• • •

- Tudja szomszédasszony, az én férjem egy arany ember. Nem iszik, nem dohányzik, nem kártyázik.

- Nem is dohányzik?

- Csak egy-egy jó ebéd után gyújt rá, de az ilyesmi nálunk legfeljebb kétszer fordul elő egy évben.

• • •

Jól idomított férj:

Kovács találkozik Szabóval, aki rohan az utcán. Hát te hová szaladsz?

- Sietek haza, mert ebédet kell főznöm.

- Miért, beteg a feleséged?

- Miért lenne beteg? Éhes.

• • •

Két barát beszélget a családról:

- Az én drága feleségem is állandóan panaszkodik a házimunka miatt.

- És miért?

- Mindig azt mondja, hogy rosszul csinálom.

• • •

Kovács baráti társaságban dicsekszik:

- Nálunk én vagyok az úr a háznál. -Tegnap például így szóltam a feleségemhez: Három percen belül meleg vizet akarok! És három perc múlva ott volt a meleg víz.

- Ez igen!

- És mire kellett neked a meleg víz olyan sürgősen.

- Mosogatni.

• • •

Két asszony beszélget:

- Az én férjem mostanában rengeteget segít a háztartásban. Mos, főz, takarít, vasal, sőt minden nap elmosogat.

- Miért változott meg ennyire?

- Valahol azt olvasta, hogy a feleség akkor lesz jó szexuális partner, ha kipihent.

- És, mi az eredmény?

- Nem tudom, mert a férjem minden este holtfáradtan zuhan be az ágyba.

• • •

Amikor a papucsférj fellázad:

- Drágám, hol van az ebédem? - kérdi a bridzspartiról hazatért feleség.

Erre a férj:

- A szakácskönyv 135. oldalán!

• • •

Dédanyáink idejében egy fiatal házaspár megállapodott, hogy vesznek egy-egy agyagedényt, és ebbe a perselybe mindegyikük dob egy rizsszemet, valahányszor megcsalja a másikat. Megállapodtak abban is, hogy a perselyeket csak az aranylakodalmukon törik fel. Eltelik ötven hosszú esztendő, és az aranylakodalomra összejön a népes család. Gyerekek, unokák ülik körül az ünnepi asztalt. A desszert elfogyasztása után először a nagypapa vágja földhöz az agyagperselyt. A család tagjai nagy nehezen összeszednek hat szem rizst. Nagypapa pironkodik kicsit, majd következik a nagymama. Ő is összetöri a perselyét, és csodák csodája, abban nincs egyetlen szem rizs sem. Ováció, a nagypapa kezet csókol a nagymamának, az unokák gratulálnak. Mindenki boldog. Később a konyhában az idősebbik lánya odasündörög a nagymamához:

- De mama... Igazán... Ötven hosszú év alatt... Soha egyetlen egyszer sem?

A nagymama szendén mosolyog.

- Mit gondolsz miből készült a rizsfelfújt, amit desszertként tálaltam?

• • •

- A vegetárius családok mit írnak a kaputáblára, ha a kutya harapós?

- Hát azt, amit mások: Vigyázz! A kutya harap!

- Nem: Vigyázz! A kutya nem vegetárius!

• • •

- A te anyukád mit csinál, ha csak öt alma van otthon, és nyolc gyerek között kell elosztani?

- Kompótot.

• • •

A tanító néni számtanórát tart:

- Ha kettévágok egy szelet húst, mennyi lesz belőle?

- Kettő.

- Nagyon jó. És ha azokat is elfelezem?

- Négy.

- És ha azokat is?

Pistike jelentkezik:

- Fasírt.

• • •

- Milyen nálatok a napközis koszt?

- Ó, remek. Mindig van választék.

- Ma például mi volt az ebéd?

- Sárgaborsó.

- Tegnap?

- Sárgaborsó.

- Tegnapelőtt?

- Sárgaborsó.

- Már megbocsáss, de hol itt a választék?

- Mindennap választhatok, hogy megeszem, vagy otthagyom.

• • •

- Képzeld anyu, mostanában főzni tanulunk az iskolában.

- És megeszitek, amit főztök?

- Muszáj.

• • •

Anyuka hazatér a munkából, és látja, hogy a főzni tanuló kisfia serényen forgolódik a tűzhely körül.

- Mit főzöl? - kérdi.

- Még nem lehet tudni. Ha ilyen híg marad, akkor krumplilevest. Ha sűrűbb lesz, akkor paprikás krumplit. Ha meg besűrűsödik, akkor krumplifőzeléket. Ha viszont odaég, akkor sült krumplit.

• • •

- Mama! Éhes vagyok, kérek dinát!

- Micsodát? Talán szardíniát?

- Igen, de a papa azt mondta, hogy nem szabad trágár szavakat használni.

• • •

Döncike 2 éves koráig egy mukkot sem beszélt. A szülei hiába hurcolták egyik orvostól a másikig. Egy este azonban a vacsoránál megszólalt:

- Pfuj, vigyétek innen ezt a moslékot.

Mindenki örül. Az anyja sírva fakad.

- De hát miért nem beszéltél eddig drága, egyetlen fiacskám?

- Roppant egyszerű - szólt Dönci. - A kaja eddig rendben volt.

• • •

A kisgyerek ül a reggeliző asztalnál.

- Anyu, kérek még kakaót.

- Szolgáld ki magad.

- Minek az ilyennek gyerek?

• • •

Két gyerek beszélget:

- Mondd, ti imádkoztok ebéd előtt?

- Nem, az én anyám jól főz!

• • •

Ebédhez készülődik a család. Kiosztják az adagokat, majd elhangzik az imádság: "Édes Jézus légy vendégünk..." A legkisebb gyerek megszeppenve körülnéz, majd anyjához fordul:

- Mama, nekünk is kevés jut, és te még vendéget hívsz?

• • •

A kis Kohn Ármin fejére tesz egy diót, és megkérdi az anyjától:

- Mama, tudod most mi vagyok én?

- Nem?

- Diós metélt.

• • •

Azt kérdi a zöldségeskertben a krumpli a hagymától.

- Mondd, miből gondolod, hogy téged jobban szeretnek az emberek, mint engem?

- Hát megsiratnak téged, miközben darabokra vágnak?

• • •

A bioboltban az eladó melaszt ajánl a vevőnek cukor helyett. A fiatal lány vesz belőle fél kilót, és az egészségvédelem reményében boldogan viszi haza. Otthon az anyja megkóstolja, és így szól az apjához:

- Te papa! Mire emlékeztet ennek az íze?

A lány apja is megkóstolja.

- Érdekes... ejnye... mire is? Megvan! A világháborúra!

• • •

Egy kolostorban, ahol a barátok vegetárius koszton éltek, a szakács így invitálta az asztalhoz a többieket:

- Kérem, ne várakozzunk annyit. Üljünk asztalhoz, mielőtt elhervad a vacsora!

• • •

- Rájöttem az egészséges élet titkára! Minden nap megeszem egy fej fokhagymát.

- És hogy tudod ezt titokban tartani?

• • •

- Nagyon szeretnék lefogyni. Mit csináljak?

- Amint ízlik valami, köpje ki.

• • •

Néhány konyhai alaptörvény:

1. Ha előásol egy régi családi receptet, a legfontosabb mennyiséget nem lehet kibetűzni.
2. Minél keményebb a vaj, annál puhább a zsemle, amelyre kenni próbáljuk.
3. Az a mérőedény, amelyben folyadékot mértél, rögtön arra kell, hogy száraz anyagot mérj ki benne.
4. Ha egyszer elrontasz egy ételt, bármivel próbálod megjavítani, csak rontasz rajta.
5. Mindig azt az ételt dicsérik, amelyet a legkönnyebb volt elkészíteni.
6. Minél több időt és energiát öltél az ebéd elkészítésébe, annál biztosabb lehetsz abban, hogy a vendégeid étkezés közben nem téged fognak dicsérni, hanem a korábbi lakomáikat fogják magasztalni.
7. Akármit is szolgálsz fel, valaki a társaságban már ebédre is azt ette.
8. Semmi sem lehetetlen annak, aki másokat ugráltat.

• • •

Még szójáték is született ebben a témakörben:

- Mit mondanak a szakácsnők, ha meglátnak egy halom krumplit?

- Na, pucoljunk!

• • •

- Apu, miért süt a nap?

- Mert nem tud főzni.

• • •

- Miért zsíros a tej?

- Hogy fejés közben ne nyikorogjon.

• • •

- Tudjátok hogyan csinálják a tejport?

- Nem adnak inni a tehénnek...

• • •

Végóráit éli a borhamisító családfő. Ágyához hívatja a fiait.

- János fiam, te kapod a szőlőt. Aztán mindent úgy csinálj továbbra is, ahogy tanítottalak.

- Úgy lesz apám - fogadja az elsőszülött.

- Pista fiam, te öröklöd a kocsmát. Folytasd úgy, ahogy tőlem láttad.

- Úgy lesz apám - fogadkozik a kisebbik fiú.

- Akkor most gyertek közelebb - int a haldokló. - Még közelebb. Súgok nektek egy titkot: Szőlőből is lehet bort csinálni.

• • •

Nemcsak a bort szokták vizezni.

A városi vendég megkérdezi a gazdától:

- Aztán hány litert tejel ez a tehén?

- Nyolcat.

- És mit csinálnak a tejjel?

- Hát ugye, kettőt megtartunk magunknak, tízet pedig eladunk?

• • •

Tejtermékhamisítók beszélgetnek:

- Hallottad? Ma már fűből is tudnak tejet csinálni!

- Óriási, hogyan?

- Oda kell adni a tehénnek, hogy egye meg.

• • •

Ellenőrzés ide, ellenőrzés oda a hamisítatlan tej ritka, mint a fehér holló. Meg is kérik az árát. Így volt ez a múltban is. Erről szól a következő anekdota:

Eugène Scribe francia színműíró falun nyaralt. Egy gazdánál hamisítatlan tejet akart vásárolni. Így szólt hozzá:

- Minden reggel elküldöm önhöz a szolgámat 1 liter tejért.

- Csak tessék! 8 sou az ára.

- De értsük meg egymást: én tiszta tejet akarok. Víz nélkül.

- Ebben az esetben 10 sou - mosolygott a paraszt.

- Ön a tehenet a szolgám jelenlétében fogja megfejni! - emelte fel ujját Scribe, figyelmeztetésül.

- Akkor állapodjunk meg 15 sou-ban.

- Még jobban szeretném, ha a szolgám maga fejné ki a tehénből azt az 1 liter tejet.

- Ó, akkor egy frank a tej ára, Scribe úr!