Nemrég egy új vendéglőben jártam; azzal reklámozzák, hogy ott széles a választék.
Jövök be az ajtón, szembe a pincér: - Tessék parancsolni, mit óhajt? Enni szeretne, inni szeretne, esetleg műsoros programra vágyik? Zenét kíván, táncos lányokat, stb... ?
- Hm, ez jól kezdődik, nem is tudtam, hogy itt ennyi minden van. Gondoltam, gyorsan bedobok egy korsó sört, de ha már így van, talán eszem is valami egyszerűt.
Pincér, készségesen: - Hová óhajt ülni, uram? Van asztalunk az ablaknál, a konyhához közel, a színpad mellett, van abrosszal, abrosz nélkül, dohányzó, nem dohányzó...
- Oké, oké, lazítsál már.:-) Bárhol jó lesz!
Miközben odavezetett az egyik asztalhoz, mélyeket hajlongva így folytatta:
- Mit hozhatok? Sültet, főttet, vegetáriánus ételt, tésztafélét, főzeléket, pörköltet...
- Stop! Valami könnyűt, egyszerűt, oké? Csak semmi komplikáció. Kösz.
Pincér, étlap előkap:
- Talán egy kisadag sültet ajánlanék. Van marhahús, borjúhús, birkahús, sertéshús, csirke, pulyka, kacsa, liba, folyami hal, tengeri hal...
- Atyavilág, ez nem lesz könnyű menet. Pedig már kezdek éhes lenni... Na jó, akkor... akkor talán... pulyka jó lesz. - Töröltem le az izzadtságot a homlokomról.
- Kérem, akkor tehát egy pulykaszelet...legyen sülve, paprikásan, rántva, flambírozva, főzve...?
Ez a csávó ki akar hozni a sodromból. Kezdett remegni a kezem. - Simán rántva - hagytam rá fáradtan.
- Nagyszerű, uram, tehát rántott pulykaszelet! És mit óhajt köretnek? Sült burgonyát, főtt burgonyát, petrezselyemmel, anélkül, esetleg főtt rizst, pirított rizst, borsós rizibizit....
Éreztem, hogy csúszok lefelé a székről...
- Nem lehetne egyszerűen,... mit bánom én... akár csak egy darab kenyérrel? - fogtam könyörgőre a dolgot...
- Hogyne uram, természetesen! Akkor, van ugye fehér házi kenyerünk, félbarna, németes fajta, olajos magvakkal hintett barna kenyér, búzakenyér, árpakenyér, rozskenyér...
Itt rám jött a szájrángás. Legszívesebben ütöttem volna. De MUSZÁJ volt választani VALAMIT, mert tudtam, hogy különben ma itt nem kapok enni.- Félbar... félbarnát... - hörögtem
- Kiváló választás, uram! És salátának mit parancsol? Esetleg egy tejfölös uborkatálat, vagy paradicsomot, kovászos uborkát, csalamádét, csípőset, savanyúbbat...
- Segítség. Megüt a guta. - Meredtem magamba. - Adj egy csalamádét.
- Ahogy a kedves vendég óhajtja! És egy italt előtte? Vannak kiváló boraink, aperitifek, minőségi Whisky, de ha alkoholmenteset kér, gyümölcslé, paradicsomlé, rostos, szűrt, szénsavas, koffeintartalmú...
- Hahhh!! - Vigyorogtam eszelősen - legalább ez egy egyszerű döntés lesz! SÖRT nekem!!! Csak SÖRT!!!
- Csodálom a kifinomult ízlését - udvariaskodott a pincér rendíthetetlen nyugalommal.
- Akkor tehát,... világos sört, barna sört, bajoros fajtát, pilzenit, belga édeset, ír keserűt, esetleg búzasört szeretne? Üveges legyen, dobozos, vagy csapolt, korsó, pohár, pikoló..?

Itt elsötétült a világ...
A következő kép ami elém tárult, az éttermi asztal volt alulnézetben, egy mentő orvos, aki éppen a vérnyomásomat mérte és a pincér, sajnálkozó arccal:

- Remélem, nincs nagy baj, uram! Segíthetnék valamit?
- Jól vagyok... - nyögtem - már semmit nem kérek, csak...egy pohár vizet...
- Hogyne uram, mi sem természetesebb! És melyik fajtát óhajtja? Van itt ugye, eredeti alföldi kútvíz, alpesi forrásvíz, mecseki gyógyvíz, margitszigeti ásványvíz...