Egy libás történet recepttel

Rendes évi szatmárcsekei horgászbulira készülve, Hinta mesternek jutott eszébe, vigyünk tán most libát, hiszen Márton-nap táján leszünk, másrészt az udvari kemencében meg is tudnánk sütni.

Azonnal ráharaptam, ohó, hát még szép, van nekem tucatnyi libás barátom, ismerősöm, majd én viszem a libát, ez semmiség.

Hát. Majdnem így történt, a találkozó ideje vészesen közeledett, liba meg sehol nem volt.

Libatömő barátaim sorra hagytak fel a bolttal, először a madárinfluenza, aztán az idióta import, végül a vierpfoten miatt dobták be a törülközőt.

Nem akarom dramatizálni, de aki egy-két éve még tízezerszám tartott libát, most egészen mással foglalkozik. Végül szerencsére sikerült szerezni, vagy 140 km-re tőlünk. Szegedi cimborám ment el a libákért végül, éppen időben kerültek a kemencébe, nem vesztünk éhen.

Szóval, a liba. Ünnepi szárnyas, lakomák dísze, nagyon szeretem.

Beszerzése, lám, nem egyszerű, ha megyünk érte, vegyünk egyszerre annyit, amennyi elfér a fagyasztóban. Füstölni is érdemes, nagyon izgalmas étel a füstölt libacomb.

Mikor élő libát választunk, legyünk apostoli türelemmel, de inkvizítori szigorral megáldva.

Kérdezzük ki a gazdát, miyen célból tartja a ludat. Lehetőleg tömött pecsenyelibát, májlibát kérjünk,

sokszor tépett, szíjas húsú, idős ludak nem valók ünnepi asztalra.

A tömött hízottliba többnyire 13-14 hetesen éri el csúcsformáját, még nem hájas, de már szép a mája, zsenge a húsa. Általában valamilyen hibridjószágba futhatunk bele, a klasszikus, kettőshasznú normandiai, landeszi lúd igen ritka, nem is hiszem, hogy aki még tart ilyet, szívesen eladná. Ne féljünk hát a hazai ludaktól, megéri megvenni, még mindig jobb tanyáról, élő jószágot választani, mint fagyasztópultból, netán átcimkézettet vásárolni. Általában konyhakészen, felpucolva kapjuk meg a ludakat, otthon már kevés előkészítő-munka lesz velük.

A csekei ludakat kívül-belül sóztuk, borsoztuk. Szalonnát vékonyra szelve raktam a tepsibe, és a ludat is beborítottam vele. Az egyik tepsibe került még vastagra szelt hagyma is. Ismeretlen volt a kemence, nem tudtam a huzatot szabályozni, de ennek ellenére megsült mindkét lúd. Pirosak lettek ugyan, de nem száradtak ki, ha tovább tartom a kemencében, megégtek volna.

Míg a liba pirult, az aprólékból, belsőségből ludaskása készült. Húslevesként összefőztem a lábat, szárnyat, zúzát, nyakat, sok zöldséggel, kevés hagymával, fokhagymával. Közben rizst pirítottam hozzá, amit végül a húslével megpároltam. Belekevertem az összevágott, kicsontozott húst, zöldséget. Nem szabályos ludaskása, de idegen, spártai konyhán nem rossz.

Libán kívül ajánlanak mindenféle szárnyast, csirkét, tyúkot, kakast, kacsát. Törzsvevők néha fácánt is kaphatnak, kizárólag szezonban.