Az ősmagyar konyha eleink honfoglalás kori és az előtti általános ételeit, italait, gasztronómiai szokásait, hagyományait foglalja magában.

Őseink állandó szálláshelyein üstben, bográcsban és kemencékben főztek-sütöttek, amikor azonban úton voltak vagy állataikkal távolabb éltek állandó szálláshelyüktől "kővel főztek", hiszen üstjeiket és cserépedényeiket nem tudják lovon szállítani.

Tűz csiholására viszont mindig volt tarsolyukban tűzszerszám (tapló és tűzkő vagy acél).

Erről Dzsajháni így emlékezik meg: "Visznek magukkal tűzifát és néhány követ, azután mindaddig tüzelnek a kövek alatt, amíg a kövek forróvá nem lesznek", majd ezeket a köveket vízbe helyezve ételeiket így készítik el.

Őseink táplálkozásának alapja a gabona, kenyér és tésztafélék voltak

A kenyeret és tésztaféléket a régészek által veremházként említett konyhában, a kemencékben sütötték meg.

A „hamuban sült pogácsa” tulajdonképpen péppé morzsolt és megtört rozsszemekbőlbodag. készült sült

Gabonából (búzából, árpából vagy kölesből) nemcsak kenyeret, hanem kását is készítettek, de kedvelték a pörkölt gabonamagvakat is.

Ősi búzafaj, az alakor

Őseink forró köveken is sütöttek; a tűz fölé tett s átizzított kőlapra öntötték a tésztát; így kapták a lepénykenyeret. Csíkban és Háromszékben még ma is „kőre leppencs”-nek hívják a lepényt, a Bodrogközben pedig „kövönsűltnek” nevezik a palacsintát.

Jellemző gabonafélék:

• tönkölybúza

• alakor

• köles

• rizs

• árpa

• zab

• hajdina

• rozs

Állattenyésztés, hústartósítás őseinknél

szürkemarhát hajtottak őseink magukkal

Főleg szarvasmarhát, lovat és juhot tenyésztettek – juhtejből készítették a túrót, sajtot, írót és a zsírként használt vajat. A húsok konzerválási módja Európában a füstölés, Ázsiában és őseinknél az aromás füvekkel (kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal) való pácolás volt.

Az ősmagyarok, a nyugati népeket több ezer évvel megelőzve, ismerték és alkalmazták a szárított hús és tejpor készítését. Így egy ősmagyar lovas bőrzsákjában több liter levesnek vagy tejnek megfelelő élelmet vihetett magával, gyorsan mozgó lovas hadának élelemtartalékokra volt szüksége, amit csak az ételek és alapanyagok tartósítása oldhatott meg. Alkalmazták az aszalást és a füstölést is.

Természetesen, a Kárpát-medence sűrű erdeiben vad is akadt bőséggel, így gyakorta gazdagították az étlapot különféle vadételek. Kedvelt erdei vadak voltak például a szarvas, vaddisznó, őz, nyúl. Ugyanígy vizekben is gazdag a terület, tehát a halételek is kerültek az üstökbe.

wikipédia