Reformtáplálkozás

A reformtáplálkozás nem csupán hús-, zsír és cukormenetes étrend, hanem egy átfogó, sokrétű szemléletváltozás, amelyben az egészség helyreállításán, a természetes íz és étvágy megőrzésén, s új ízek megismerésén van a hangsúly. A legfontosabb ebben a folyamatban, hogy a táplálkozási szokásaink megváltoztatását tudatossá tegyük. Higgyünk abban, hogy szokásaink megváltoztathatók, ha kellő ismeretekre teszünk szert ezen a téren, és elegendő energiát fordítunk az irányváltásra. Jelenleg nem a különféle fertőző betegségek, nem is a környezetszennyezésből eredő egészségkárosodások okozzák a legtöbb halálesetet, hanem az egészségtelen táplálkozás testünkben kifejtett káros következményei. Évezredekkel ezelőtt is ez volt a helyzet, amikor a környezetszennyezés még ismeretlen fogalom volt a világban. 2000 évvel ezelőtt Néró császár ezt kérdezte Senecától: "Honnan e sok betegség?" A válasz így hangzott: "Uram, számlálja meg a szakácsait!"

Az "Ezoterikus körkép" II. fejezetéből ismerjük a helytelen táplálkozás szervezetünkre gyakorolt közvetlen hatását. A testidegen táplálkozás azonban nem csak az ott felsorolt betegségeket képes előidézni, hanem táptalajjá alakítja szervezetünket a különböző vírusok, baktériumok számára, sőt előhozza belőlünk örökletes betegségeinket is. A legtöbb ember ma még nem azt eszi, amire élettanilag szüksége van, hanem azt, ami az ínyét csiklandozza, amit a hús- és édesipar nyakra-főre gyárt, és a kereskedelem bőségesen kínál. Ennek következtében mind gyakoribb jelenség az anyagcserezavar és az elhízás, amely sok halálos betegség szálláscsinálója. Úgy tűnik mintha egy világméretű versengés folyna, hogy ki tudja az egészségét minél hamarabb és minél alaposabban tönkretenni. Semmi másban nem követ el az ember annyi merényletet az egészsége ellen, mint a táplálkozásban.

Egy bölcs mondás szerint: "Fogunkkal ássuk meg sírunkat." Ilyen körülmények között nem csoda, hogy arat a rák, emberek milliói halnak meg szívinfarktusban, és szenvednek örökletes betegségekben. Ez azért is sajnálatos, mert a betegségek nem öröklődnek, csak a hajlam. Jelenlegi életmódunk azonban nem elnyomja, hanem előhozza belőlünk a különböző betegségekre való fogékonyságot, tovább növelve az önmagukat "halálba evők" népes táborát. Tudományos felmérések szerint az egészségre ártalmas anyagok 70%-a élelmiszerekkel kerül a szervezetünkbe. Az sem mindegy, hogy a szervezetnek mennyi energiát kell fordítania az emésztésre. Egy nemrégiben közzétette amerikai jelentés szerint a betegségek 90 százaléka elmúlna vagy megelőzhető lenne vegetárius táplálkozással. A hús emésztéshez ugyanis hússzor több energiára van szükség, mint a növényi ételekhez.

A változás szele azonban már megérintett bennünket. Nálunk is egyre többen igénylik a tudatos táplálkozás feltételeinek megteremtését. Ez a vágy ösztönösen sarkall bennünket a "csak egyszer élünk" vagy "az az enyém, amit megeszek" szemlélettől való elfordulásra. Ebben a folyamatban nagy szerepe van az utóbbi években mind intenzívebbé váló egészségnevelésnek, a saját magunk iránti felelősség felélesztésének. Sokan saját tapasztalataik alapján döntenek a húsmentes táplálkozás mellett. Eleinte divathullámnak gondolják, és kíváncsiságból kipróbálják. Aztán rájönnek, hogy a zöldséggyümölcs-fogyasztás valóban jót tesz a szervezetnek, és ezt követően már meg is maradnak a korszerű táplálkozási mód mellett. Az állattenyésztésben tapasztalt visszásságok is jelentős mértékben csökkentik a húsevők táborát. Minden bizonnyal a BSE kórtól, a sertéspestistől, valamint a madárinfluenzától való félelemnek tudható be, hogy a statisztikai adatok szerint Nagy-Britanniában hetente ötezren térnek át a vegetárius táplálkozásra. Akadnak köztük olyanok is, akik elfogadhatatlannak tartják az állatok megölését, az állattenyésztést erkölcsileg elítélik.

Az egészséges táplálkozásra való áttérés nagyon fontos szabálya, hogy tartsuk be a fokozatosság elvét. Ellenkező esetben veszélybe sodorhatjuk magunkat, mivel a vegán életmód kialakítása alapos gasztronómiai tudást és gyakorlatot igényel. Aki tájékozatlanul vállalkozik a tisztán növényi étrendre való átállásra, az egészségét kockáztatja. Ennél is nagyobb baj, hogy a szervezete nem képes megszokni a hirtelen jött radikális változást, ezért egy idő után feladja a küzdelmet, és úgy megundorodik a reformétrendtől, hogy többé hallani sem akar róla. Egészségkárosodás nélkül abbahagyható azonban a húsfogyasztás a tejjel, tejtermékekkel, tojással és szójával kiegészített étrenddel. Az ovo-laktovegetárius étrend megszokása után már áttérhetünk a laktovegetárius, majd a vegán táplálkozási módra. Erőltetni azonban nem szabad a dolgot; csak akkor hagyjunk el egy-egy ételféleséget, ha már nem érezzük a hiányát, és elég erősek vagyunk a váltásra. A fontos az, hogy egyre egészségesebben táplálkozzunk, és a váltás magától is bekövetkezik, amikor a szervezet ennek szükségét látja. Az Amerikából indult és jelenleg oly divatos New Start mozgalom megpróbálja ugyan a húsfogyasztókat rábírni, hogy egyből a vegán táplálkozási módra térjenek át, de a tojás- és tejtermékmentes étrend túl nagy áldozatot követel az emberektől. Az a legnagyobb baj ezzel a táplálkozási móddal, hogy tiltja a szójafogyasztást is, már pedig a húst a szója képes leginkább helyettesíteni. Ennélfogva nem sikerült áttörést elérniük ezen a téren. A gyakorlat is azt bizonyítja, hogy a tisztán növényi étrend elfogadása nem megy egyik napról a másikra.

A biotermékek széleskörű elterjedését az is akadályozza, hogy számos családban a gyerekek idegenkednek tőle. Születésük óta agyonvegyszerezett, ízetlen élelmiszereket etettek velük, és zavarja őket a biotermékek intenzív íze, aromagazdagsága. Sok gyerek pl. azért nem issza meg a nyerstejet, mert "tejszaga" van. A pasztőrözött, forralt tej szagát szokták meg, számukra a természetes íz idegen. Egyébként mi is hibásak vagyunk abban, hogy az iparilag előállított élelmiszerek tele vannak adalékanyagokkal. Egy példát felhozva több gyártó próbálkozott már házilagos technológiával készült, tartósítószer-mentes szörpök előállításával, de halvány színük és nem elég intenzív ízük miatt a fogyasztók nem vásárolták meg. Hiányolták az észterekkel ízesített és festékkel színezett szörpök felfokozott ízét és színét. Hozzászoktak az agyonvegyszerezett termékekhez, és sokan azt sem tudják, hogy a felhasznált nyersanyagoknak milyen a valódi ízük.

Vannak akik azért nem merik abbahagyni a húsevést, mert attól tartanak, hogy a nyers koszttól legyengülnek. Ezt a széles körben terjesztett téveszmét a tájékozatlanság szülte. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A természetes módon táplálkozóknak nem csökken, hanem jelentősen megnő az erejük, szívósságuk, ellenálló képességük. A nyers koszt igen magas energiatartalmát bizonyítja a tarahumara indiánok példája. Ez a Mexikó észak-nyugati részén élő népcsoport kizárólag vegetárius módon táplálkozik, és tagjai a világ legegészségesebb, és fizikailag leginkább terhelhető emberei közé tartoznak. A törzs indiánjai rendszeresen rendeznek olyan futballmérkőzéseket, amelyek során 24-48 órát futkosnak pihenés nélkül, és a hegyi ösvényeken 340 kilométert tesznek meg egyhuzamban. Az öregkori elgyengülés sem fenyegeti őket. A körükben végzett felmérés szerint a legkiválóbb futóik 60 éven felüliek. A vegetárius táplálkozási mód a szellemi képességre is jó hatást gyakorol. Erre bizonyíték Edison élete és munkássága. Több mint 1000 szabadalmat alkotott. Soha nem fogyott ki az ötletekből. Agya élete végéig frissen működött, és 84 évet élt meg - hús nélkül. Az orvosok gyakran hozakodnak elő azzal is, hogy a vegetáriusokat B12-vitamin-hiány veszélyezteti. Ez sem felel meg a valóságnak, mert a húson kívül jelentős mennyiségű B12 vitamin található a tojássárgájában, a sörélesztőben, a mézben, a savanyú káposztában, a különféle sajtokban, a shii-take gombában, a lucernacsírában, a zöldárpában, a homoktövis bogyójában, az aloe vera gyógynövényben és a tengeri algákban.

A vegetárius táplálkozási módra történő átálláshoz természetesen biológiailag tiszta élelmiszerekre van szükség. A gyér kereslet miatt a biotermékeket vagy más néven organikus élelmiszereket kezdetben mellékutcák alagsori helyiségeiben árusították. A reform- és bioboltok később egyre népszerűbbek lettek, és a szupermarketekből való elkülönülésükkel azt igyekeztek sugallni, hogy itt a minőségi portékán kívül megkülönböztetett figyelmet és szaktanácsot kaphat az alternatív fogyasztó. A baj csak az volt, hogy ezek a kis boltocskák alkalmatlanok a forgalom nagyságrendnyi növelésére. Enélkül pedig nem lehet jelentősen csökkenteni a biotermékek meglehetősen magas előállítási, szállítási és forgalmazási költségét. Ezért az érdekeltek úgy döntöttek, hogy változtatnak az értékesítési stratégián. Kézenfekvőnek látszott, hogy beköltöznek a már működő szupermarketekbe, és létrehoznak egy biorészleget. A rendkívül profitéhes áruházláncok azonban nem láttak fantáziát ebben az elképzelésben. Emiatt új megoldást kellett keresniük, ami nem volt más, mint egy bioszupermarket létrehozása.

Első hallásra merész ötletnek tűnik egy olyan élelmiszer-áruházat építeni, ahol kizárólag biotermékeket forgalmaznak. Münchenben azonban nem csak kitalálták, hanem meg is valósították a bioélelmiszer-áruház gondolatát. Az első bioszupermarket a 450 négyzetméteres Bio-Basic a város északi részén, egy forgalmas főútvonal mentén létesült. A 3500 féle cikk árát már induláskor lenyomták annyira, hogy csupán 10-20%-kal voltak magasabbak, mint a hagyományos vegyszeres termékek. Az óriási választék és a mérsékelt árak mágnesként vonzották a vásárlókat. Az 1998. decemberi nyitáskor hosszan kígyózott a sor a bejárat előtt. A vevők nem panaszkodtak a csekély választékra. Csak a különféle magvak 29 métert, a müzlik és a mindenféle gabonából készült pelyhek pedig 18 métert foglaltak el a polcokon. A nagy sikerre való tekintettel 1999-ben 750 négyzetméterre növelték a bolt alapterületét, és Münchenben újabb négy ökoszupermarketet kívánnak nyitni.

Mi még nem tartunk itt. A kis bioboltokon kívül csak az ökopiacokon lehet vegyszermentes élelmiszert vásárolni. Ebből Budapesten csupán három található. Az egyik az Újpesti piacon van. (Cím: Budapest, IV., Baross u. 105-107.) A másik a Fővárosi Művelődési Házban kapott helyet. (Cím: Budapest, XI., Fehérvári út 47.) A legnagyobb a Marcibányi téri biopiac. (Cím: Budapest, II., Marcibányi tér 5/a.) Sajnos 2005. elején el kellett költözniük innen. Mivel a fővárosi önkormányzat erre a célra nem hajlandó új piacot építeni, szétszóródtak különböző helyekre. Jelenleg a biotermelők egy része a MOM Művelődési Központ udvarán árul. Cím: Budapest, XII., Csörsz u. 12. A piacfelügyelő telefonszáma: 06-30-678 3772. A termesztők másik fele átment a Nagycsarnokba, ahol szerdán és pénteken árusítanak. (Cím: 1093. Budapest, Vámház krt. 1-3.) Vidéki biopiacok: Siófoki Bioudvar (Cím: Széchenyi u. 6/a. Itt csak szerda délelőtt árusítanak.) Győri ökopiac. (Cím: Petőfi Művelődési Ház). Debreceni Bioudvar (Cím: Kandia u. 14). Ezen kívül még Telkiben, Nyíregyházán és Tokodon található ökopiac.

Az intenzív felvilágosító tevékenység, és az emésztőszervi megbetegedések rohamos növekedése következtében mind többen szeretnének átállni az egészséges táplálkozásra. A vegyszermentes zöldség, gyümölcs azonban még a bioszupermarketekben is meglehetősen drága, ezért nem mindenki tudja megfizetni. Külföldön azonban már kitalálták, hogyan lehet olcsón hozzájutni biotermékekhez. A megoldás: fogyasztási szövetkezetek alakítása, amelyek közvetlenül a termelőtől vásárolják az árut. Várnai Dóra szerint ezt Olaszországban így csinálják:

Lehet-e finomakat enni, egészségesen étkezni úgy, hogy közben spóroljon is az ember? Lehet-e bioélelmiszereket, ökotermesztésű zöldségeket és gyümölcsöt fogyasztani anélkül, hogy teljes keresetünk rámenne a bevásárlásra? Lehet-e fogyasztásunk közben önmagunkon kívül a szűkebb és a tágabb környezetünkre is tekintettel lenni? Lehet-e éppen fogyasztásunkkal óvni, védeni magunkat és a környező természetet, azaz lehet-e etikusan fogyasztani? A fejlett országok rohamosan növekvő környezetszennyezése és túltermelése miatt ezekre a kérdésekre is egyre sürgetőbbé válik megfelelő választ adni. A fenntarthatóságról, az ökoszociális piacgazdaságról már magyarul is sokat olvashattak a zöldtémák iránt érdeklődők, de kevesen tudják, hogy a tudatos, átgondolt fogyasztás nemcsak gondot okozhat, hanem ellenkezőleg: finom és olcsó is lehet, csak egy kis (ön)szervezés kell hozzá. Az Egyesült Államokban a "Community Supported Agriculture"-ként ismert termesztési és fogyasztási módszerekhez hasonlóan Európában is kialakult az a mozgalom és hálózat, amelyet az olasz "szolidáris vásárlói csoport" elnevezés kezdőbetűi alapján GAS-oknak hívnak.

Az első ilyen vásárlói csoportot Olaszországban, Fidenzában szervezték meg 1994-ben. Azóta is Itáliában a legelterjedtebb a mozgalom, de más európai országokban is megkezdődött a hasonló csoportosulások szervezése. Olaszországban 2001 óta minden évben megduplázódott a GAS-ok száma, 2004 végén már 177 csoportot tartottak számon a hivatalos honlapon A szervezők szerint azonban legalább kétszer ennyi csoport létezik az országban. A szervezet ugyanis önkéntes és ingyenes alapon működik, csupán információcserére és a könnyebb tájékozódás elősegítésére használják, ezért a bejelentkezés sem kötelező a csoportok számára. Egy-egy GAS általában 10-20 családot fog össze, a népesebb csoportosulások azonban akár néhány száz embert is képviselhetnek. Bárki lehet egy GAS tagja, csak jelentkezni kell a legközelebbi csoport címén vagy telefonszámán. Az elérhetőségek szintén az Interneten keresztül találhatók meg. A tagok összeírják a résztvevő családok rendeléseit, majd együtt vásárolják meg az előzőleg felkutatott és leellenőrzött termelőktől a szükséges termékeket. A bevásárlás nagyobb része általában élelmiszerekből áll, de vannak csoportok, amelyek mosó- és mosogatószereket, sőt néhány esetben ruhát, bútorokat is együtt vásárolnak. A termékek túlnyomó része ökotermesztésből származik, nagyon jó, illetve kitűnő minőségűek, a bolti áraknak pedig a felébe, vagy néhány esetben akár csupán a negyedébe kerülnek. A tudatos, átgondolt fogyasztás nem okoz gondot, hanem ellenkezőleg: finom és olcsó is lehet, csak egy kis (ön)szervezés kell hozzá.

Hogy a gyakorlatban hogyan is működik ez a fajta bevásárlás, azt Greta Beneforti, három toszkán GAS szervezője és összekötője magyarázza el. Greta néhány éve költözött a nagyvárosból a festői kis faluba, Tattiba, ám a település kevés boltjában nem találta az általa megszokott bioélelmiszereket, sem az allergiája miatt fogyasztott rizstejet. "Egy bulin megismerkedtem néhány fiatallal, akik hozzám hasonlóan gondolkodnak olyan témákról, mint a környezetvédelem vagy a fogyasztói társadalom sötét oldalai. Elhatároztuk, hogy valamit tenni kell, a GAS jó megoldásnak tűnt több szempontból is. A szükséges létszám elérése érdekében aztán egyszerűen bekopogtam a szomszédokhoz" - meséli. Ma már kb. negyvenen vannak, öt család alkotja a csoport aktív magját. Ők vállalták, hogy felváltva ellátják a felelős szerepét, míg a többiek inkább az elszámolásban, a szállításban segítenek. A felelősök minden héten összegyűjtik, többnyire e-mailen keresztül, hogy ki, milyen és mennyi zöldséget, gyümölcsöt, kenyeret, tejterméket, húst és más friss árut szeretne vásárolni, havonta egyszer pedig a "szárazáruról" (tészta, rizs, olaj, bor stb.) kérdezik ki a csoporttársakat. Évente kétszer-háromszor járnak el Firenzébe mosószerért, szappanért. Egyébként csupa helyi, kis és közepes nagyságú biotermelőtől vásárolnak. "Sokszor a termelők maguk is belépnek a GAS-ba - magyarázza tovább Greta -, de akár tagok, akár nem, mielőtt állandó kapcsolatot alakítanánk ki velük, szigorúan ellenőrizzük, hogy tényleg ökológiai módszerekkel dolgoznak-e, megvannak-e a szükséges engedélyeik, sokszor személyesen bejárjuk a telephelyeket, megnézzük a szerszámokat, a földeket, az istállókat. A legtöbb termelővel baráti viszony alakul ki, hiszen ebben a fajta kapcsolatban a kölcsönös bizalom legalább olyan fontos, mint a jó minőségű áru.

A megrendelt termékeket együtt, tehát nagyobb tételekben vásároljuk meg, így sokszor további kedvezményeket kapunk az egyébként is kedvező árból. A nagykereskedők, szállítók és a bolthálózatok, áruházláncok kikerülésével, valamint a csomagolás, dobozolás költségeinek kizárásával ugyanis eleve jóval alacsonyabb a legtöbb termék beszerzési ára a GAS-ok számára. Közben kevesebb hulladékot termelünk, kevesebb benzint fogyasztunk, mint egy átlagos bevásárló, fogyasztásunkkal pedig elősegítjük a helyi vállalkozások fejlődését, az ökogazdaságok terjedését is. Természetesen a termelők is jól járnak, ha a nagybani felvásárlók helyett nekünk adják el az árujukat. Ráadásul jól szórakozunk mindannyian: az áru átvétele és kiosztása szinte minden alkalommal uzsonnává, vacsorává válik, de a legrosszabb esetben is előkerül legalább egy frissen sütött torta vagy egy pohár bor."

Egy GAS-ban részt venni nemcsak arra jó módszer, hogy a különleges diétát (bio, vegetáriánus, lisztérzékeny stb.) választó vagy az arra rászoruló személyek spórolhassanak a bevásárláson, a szolidaritás is komoly hangsúlyt kap. Néhány csoport például olyan szempontok alapján is megszűri a beszerzési helyeit, mint a hátránnyal élő személyek vagy az elítéltek foglalkoztatása a partnercégek, gazdaságok részéről, más csoportok dél-amerikai, afrikai, ázsiai kistermelőktől szerzik be - az etikus kereskedelem boltjain keresztül - a kávét, a teát, a csokoládét. Az egyik csoport honlapján a neves komikus és híres természetvédő Beppe Grilló mondását idézik mottóként: Egy olyan erősen fogyasztói társadalomban, mint a miénk, már nem csak a szavazófülkében lehet, illetve kell voksolni. Azzal is leadhatjuk szavazatunkat egy jobb, tisztább jövőre, egy szociálisan és ökológiailag fenntartható világra, hogy odafigyelünk arra, mit teszünk a bevásárlókocsinkba. Ráadásul ez - úgy tűnik - tényleg mindenkinek megéri.

Népszabadság, 2005. április 2.

Amióta a természetes táplálkozás és a biogazdálkodás divatba jött, mind több visszaélés tapasztalható ezen a téren is. Sokan vannak, akik szeretnék meglovagolni ezt a "lovat". A "bio" szó használatát jó üzletnek tartják, ezért különféle mesterkedésekkel, manipulációkkal megpróbálják saját egészségkárosító termékeiket ökoterméknek átminősítve rásózni az óvatlan vásárlókra. Így van már biobor. Remélhetőleg nem várat sokáig magára a biopálinka, a biocigaretta, sőt a biokábítószer sem. A biohúsra azonban már nem kell várni, mert mindenütt kapható a bioszalámi. Attól bio, hogy természetvédelmi területen legelő szürke marha húsából készült. Kísérleteznek már a mangalicával is. Ha ezt az ősi disznófajtát vegyszermentes kukoricával etetik, abból lesz majd a biopecsenye, a bioszalonna, a bio véres hurka és a bio füstölt csülök. Milyen jó világ vár ránk! Nem kell leszoknunk semmilyen egészségromboló élelmiszerről. Csak rá kell ragasztanunk egy címkét, hogy "bio" és máris ehetjük, ihatjuk. Ha mégis megbetegednénk tőle, akkor legfeljebb biofából készült koporsóba fognak eltemetni bennünket.

A természetes táplálkozásban fontos szerepet tölt be az evés módja is. A "new age" embere számára az étkezés egyfajta kommunikáció a természettel, semmint az érzékek tombolása. Ezen a téren vegyünk példát a székelyektől. Erdélyben az ételfogyasztás folyamatát szigorú rend és áhítat vette körül. Étkezés alatt nem beszéltek, és még a legnagyobb dologidőben sem siettek az evéssel. Azt tartották, hogy a "mérsékletesség és a lelki békesség a legjobb fűszere a éteknek."

A vegetarizmus nem pusztán táplálkozási mód, hanem életforma. Nem attól egészséges, hogy hiányzik belőle a hús, hanem az egészségközpontú életviteltől. A vegetárius gondosan megválogatja, hogy mit eszik. Csak vegyszermentes zöldséget és gyümölcsöt fogyaszt. Csapvíz helyett ásványvizet iszik. Természetesen nem italozik, nem dohányzik, és tartózkodik a narkotikumok, így a kávé fogyasztásától is. Mindenben a mérsékletesség elvét követi. Jellemző még rá az embertársaival szemben tanúsított türelem és nagyfokú szeretet.

A reformkonyha ételeinek fogyasztásán, és a táplálék-feldolgozási fázisok figyelembevételén kívül a tartós egészség és a jó közérzet titka, hogy soha ne lakjunk jól, mindig legyen egy kis éhségérzetünk! A jóllakottság ugyanis a szervezet túltápláltságának az érzése, testünk figyelmeztetése, hogy ennél több tápanyagot már nem hogy felhasználni, de zsírpárnák formájában elraktározni sem tud. Az ókor legnagyobb orvosát, Hippokratészt aggkorában megkérdezték, hogy mi által ért le ilyen hosszú életet. A felelet így hangzott: "Sohasem kelek fel telt gyomorral az asztaltól." Az önmegtartóztató étkezési mód járulékos előnye még, hogy a telítettség érzésének megszűnésével visszatér az étvágyunk, ismét érezni fogjuk a természetes ételek csodálatos ízét és zamatát. Ennek azonban elengedhetetlen feltétele, hogy lassan, nyugodtan együnk, és minden egyes falatot alaposan rágjunk meg. A kapkodva, kellő nyálkeveredés nélkül fogyasztott étel nagy terhet ró a gyomorra, és pszichésen is károsan befolyásolja az emésztésünket. Az életben minden tevékenységnek meg kell adni a módját, és ez alól az evés sem kivétel. Az étkezés ugyanis nem egyenlő a táplálkozással. A különbséget Savarin (savaren) nagy francia gasztronómus mondása érzékelteti a legtalálóbban, mely szerint: "Az állat fal, az átlagember eszik, a kultúrember pedig étkezik". A kulturált étkezés azonban nem csupán az elfogyasztás módjában, vagy az evőeszközök megfelelő használatában merül ki. A terített asztal, a kedélyes asztaltársaság ugyanolyan szerves része ételkultúránknak, mint ételeink elkészítési és fogyasztási módja. A családban élők törekedjenek közös étkezésekre, mert az egy asztalnál történő étkezés a családtagok számára szellemi és lelki töltést ad, és növeli az együvé tartozás érzését.

Pszichikailag ugyancsak jelentős hatást gyakorol ránk a tudatos táplálkozás. Amennyiben világossá válik számunkra, hogy az étel nem csupán táplálék, hanem egyben gyógyszer is, akkor minden összetevőjét maradéktalanul hasznosíthatjuk. Ezt a célt úgy érhetjük el, hogy evés közben önszuggesztiót alkalmazunk. Gondoljunk arra, hogy a magunkhoz vett élelmiszer éhségérzetünk csillapításán kívül életenergiával is ellát bennünket. Az életerő fokozódása erősíti az immunrendszerünket, ami megvédi szervezetünket a külső ártalmaktól. Egészségünk ily módon való megőrzése azonban csak akkor lesz hatásos, ha semmi sem vonja el figyelmünket az étkezéstől. Tehát ne olvassunk újságot az asztalnál, és az evést ne kössük össze tévénézéssel. A gondolatok nélkül fogyasztott étel csupán a vegetálásunkat segíti elő, míg a tudatos táplálkozás lehetővé teszi, hogy testünk harmonikus egységet képezzen a természettel, ami állandó életörömmel tölt el minket.

Sajnos az egészséges táplálkozásra való átállás fokozatosan zsugorítja az ízek skáláját. A választék korlátozásával csökken az étkezés által kiváltott boldogságérzet. A jó közérzet megőrzése érdekében a hiányzó boldogságot az ember más forrásból fogja pótolni. Mivel a külső források egyre jobban beszűkülnek, marad maga az ember. Magunkban, illetve másokban kell a továbbiakban keresnünk a boldogságot. Ez azt jelenti, hogy a testi örömöket fokozatosan felváltják a lelki és szellemi örömök. Mellesleg hasonló átalakuláson fog átmenni a birtoklási vágy, az anyagi javak okozta öröm is. Már ma sem okoz felhőtlen boldogságot a megszerzett tárgyak birtoklása, mert magával hozza azok elvesztésének félelmét is. Ezt úgy próbáljuk legyőzni, hogy újabb és újabb tárgyakat gyűjtünk be, sokszor olyanokat, amelyek a már meglevők megóvását, megőrzését szolgálják. De el fog érkezni az emberiség történetében egy olyan időszak, amelyben az embereket már sem a megszerzett javak nem érdeklik, sem újak megszerzésére nem törekszenek. Ez a helyzet az anyagi lét vágytalanságának állapota lesz. Ettől kezdve az ember már csak a lelki örömöknek hódol, felszabadul a test vágyai alól.

Most még sokan vannak, akiknek nem tetszik jövőnk ez irányú alakulása. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül az univerzum alaptörvényét, mely szerint a fejlődés áldozatokkal jár. Ahogy haladunk előre az úton, mindig elveszítünk valamit. Miközben újabb és újabb ismereteket, lehetőségeket kapunk egyidejűleg le kell mondanunk régi szokásainkról, korábbi életvitelünkről. Ha nem tudunk megválni a túlhaladott dolgoktól, nem tudunk átlépni önmagunkon, akkor "őskövületté" válunk. Megrekedünk a fejlődésben, és ennek egyenes következménye lesz, hogy elpusztulunk. A korábbi fejlődésképtelen fajok sorsára jutva mi is kiselejteződünk, helyet adva egy új, életképesebb civilizációnak. A nyitottság, a rugalmasság, az új dolgok iránti befogadóképesség alapvető feltétele bármely civilizáció megmaradásának, és ez állandó megújulással, életvitelünk folyamatos megváltoztatásával jár együtt.

Ezt az utat járva nem kizárt, hogy egy idő után a táplálkozásunkban is radikális változás történik, mindnyájan inediánokká válunk. Tudományos szakszóval így nevezik azt az állapotot, amikor valaki nem vesz magához sem ételt, sem italt, ennek ellenére kitűnő egészségnek örvend, és munkavégző képessége semmit sem csökken. Ilyen emberek már korábban is akadtak közöttünk. Az 1870-es években egy francia parasztasszony, Louise Lateau élete utolsó 7 évében semmit sem evett, holott egy parasztgazdaságban heti öt napon át a legnehezebb fizikai munkát végezte. Ráadásul folyadékot sem ivott. Hasonló módon nem evett és nem ivott semmit 56 éven át egy indiai nő, Giri Bala. Az 1930-as években egy európai kutató 3 hónapig tartotta őrizet és megfigyelés alatt, de a csalásnak semmi jelét sem tapasztalta. Ő 12 éves korában hagyta abban az evést, miután elkezdett jógázni. A bizonyíthatóan inediánok névsora manapság egyre bővül. Közéjük tartozik még az amerikai Mollie Faucher, a skót Janet McLeodot, a svájci Josephine Duran és a német Marie Furtner, aki egy betegséget követően 40 éven át nem evett, csak vizet ivott. A magyar Vass Boldizsár egy hosszú böjt után vált inediánná, és 1993 óta nincs szüksége szilárd ételre. Folyadékot csak ritkán vesz magához, akkor is megelégszik némi ásványvízzel.

Ezeknek az embereknek a szervezete nagy valószínűséggel egy sajátos átalakuláson ment át, melynek következtében a sejtjeik táplálásához szükséges energiát nem táplálékból, hanem az éterből nyerik ki. Egyikőjük ezt úgy fogalmazta meg, hogy "kozmikus erő táplálja, amely valahonnan az űrből sugárzik rá". Az inediánoknak egy idő után rendkívüli mértékben beszűkül a gyomruk, és elsorvad a bélrendszerük, így később már ha akarnák sem tudnának visszatérni a normális életmódra. Az evés-ivásról való lemondás azonban pszichikailag nem viseli meg őket, sőt a legtöbbjük tudata az éteri táplálék következtében egy fajta emelkedett állapotba kerül. Ma már ez a jelenség egyáltalán nem tekinthető kuriózumnak. A híradások szerint jelenleg 5000 pránaista található a Földön. A legtöbben Ausztráliában. Csupán azért nincs róluk tudomásunk, mert általában visszavonultan élnek. Egy indiai jógi pl. a Himalájában lakik. 40 éve tartózkodik a hegyekben, tiszta forrásvízen él, és ötévente csak azért ballag le a városba, hogy lássa mennyit változott a világ.

Az inediánná válás módja már tanfolyamon is elsajátítható. Az ausztrál Jasmuheen 21 napos böjtkúrával szoktatja le a résztvevőket az evésről és az ivásról. Az erre az életmódra vágyóknak nem kell Ausztráliába utazniuk, mert ez a kúra itthon is elérhető. Nálunk egy volt operaénekesnő, Dubai Ibolya vezeti ezeket a kurzusokat, aki ezirányú ismereteit az Énok könyvéből merítette. Tanítványai között orvosok is találhatók. Az inediánok közül nem mindenki hagy fel végleg az evéssel. Vannak akik jóízűen megesznek egy tányér levest, ha éppen megkívánják. A legtöbbjük azonban végleg abbahagyja a táplálkozást, mert ahogy fogalmaztak: "Az emésztés sok energiát von el a szervezettől feleslegesen." Az inediánoknak nem tilos enniük, csak szükségtelen. Érdekes hogy az időnkénti evéssel-ivással nem veszítik el a korábban megszerzett képességüket. Az evés szüneteltetése után szervezetük vissza tud állni az éterrel történő táplálkozásra. Sokan még híznak is ettől. A 21 napos böjtölés után nagyon lesoványodnak, de ezt követően több kilót felszednek magukra, és annak ellenére, hogy semmit sem esznek, elérik az ideális testsúlyukat.

Ma még az emberek többségének nem tetszik ez a perspektíva, nem örülnek ételkultúránk fokozatos beszűkülésének, sőt megszűnésének. Aggodalomra azonban semmi okunk sincs, mert ez a tromemutációnak is nevezett átalakulás még több ezer év múlva sem válik tömegessé. Így a jövő generációinak nem kell lemondaniuk a táplálkozás öröméről. Csupán ennek módja változik. Egyre egészségesebben fogunk étkezni, és jelentős mértékben fejlődik majd az ételkészítési technikánk is. Ennek első jele már most is tapasztalható, mert mind több gasztronómiai tanács lát napvilágot a szakirodalomban. A háziasszonyok is sok új ötlettel gazdagítják a mindennapi sütés-főzéssel kapcsolatos ismereteinket.