Az ételek értékelése ugyan tökéletesen szubjektív, a minőség azonban ennél jóval egyértelműbb. Sok éven át teszteltük fáradságos munkával a fővárosi fagylaltokat és végre sikerült megtalálnunk toplistánk harmadik résztvevőjét.

Rengetegen állítják magukról, hogy szeretik a fagylaltot, de mivel boldogan elnyalnak bármit, ami hideg és édes, képtelenség őket komolyan venni. Az igazi fagylaltrajongó számára fontos, hogy miből készült imádatának tárgya, érzékeny az ízekre, az összetevőkre és nyitott az újdonságokra. 

Az igazi
FOTÓ: haagen-dazs.com

Ha bolti fagyiról van szó, nincs vita, a Haagen Dazson és a Ben & Jerryn kívül nálunk nincs említésre méltó minőség, a Culinaris által forgalmazott néhány különlegességet kivéve. Egy ideig volt az a magyar cég az érdekes ízeivel, akik azt hitték, van igény a nagyüzemi finomságokra, de valószínűleg túl korán léptek be a piacra és azért a fent említett márkákat legfeljebb megközelítették. A Mövenpick is rendelkezik prémium kategóriás termékkel, de nem említenénk egy napon kedvenceinkkel.

A gombócos fagylaltok közül a legtöbb embernek megvan a maga favoritja, valami helyes kis cukrászda, amihez általában kellemes emlékek is kötik. Sokan azt mondják, felesleges ezt az egész fagylaltmániát túlpörgetni, nincs akkora különbség. Készséggel elhisszük, hogy ők nem érzik, de attól az még létezik. És a budapesti fagylaltozók nagy része vacak. Még az olyan helyek is, ahol egyébként a süteményekre ügyelnek, képesek színezett, cukros jeges vackokat fagylaltnak nevezni, akkor már inkább a Carte D'or, arról legalább tudjuk, hogy milyen. A mindenféle csicsákkal feldíszített fagyiktól pedig végképp mentsen meg minket az ég, aki például hupikék törpikés fagylaltot hajlandó készíteni és árulni, azt büntetni kellene.

FOTÓ: haagen-dazs.com

A jó fagylalt sokféleképpen lehet finom, egyetlen ízen belül hatalmas eltérések lehetnek, toplistánk résztvevői például a vanílián belül sem egyeznek, csak a minőség köti őket össze. Az összetevők legyenek a lehető legtisztábbak, színezék kizárva, ahogy a mesterséges aromák is tilosak, de a tölcsér sem mindegy. A Szamost régen jónak gondoltuk, de nekünk úgy tűnik, elment mellettük az idő és nem figyeltek, ami 15 évvel ezelőtt elég volt, azt ma már nem menti a branding. Néhány íze a kicsi Ráday utcai olasznak is jó volt, de pár hónap után már romlott a minőség, ezért felhagytunk a próbálkozással. A Jégbüféről ne is beszéljünk.

Sok éves áldozatos tesztelése után abszolút kedvencünk a városmajori olasz kézműves fagyizó, egyszerűen megunhatatlan. Sokáig zöld tea hívők voltunk, de mivel az mostanában ritkán kapható, áttértünk a mentás lime-ra, de árulnak gorgonzolás körtét is a klasszikus alapízek és a speciális diétát tartóknak szóló változatok mellett. Hogy melyik a legfinomabb fagylaltjuk, az aztán végképp teljesen szubjektív, mi még egyikben sem csalódtunk, legutóbbi felfedezettünk egy piskótás darab volt. Ráadásul nagyon kedvesek, a törzsvendégekkel különösen figyelmesek. A minőségből következően nem olcsók, egy kenet (nem gombóc van) 280 forint, amivel házi számítasaink alapján túlszárnyalták még a gyári prémiumfagyik árát is.

A választék ugyan sokkal szűkebb az általunk egyébként egyáltalán nem kedvelt Gerbeaud-ban, de a napi szinten 3-4 saját főzésű íz végre megfelelő opciót biztosított a pesti oldalra is. Fontos rákérdezni, hogy melyik saját, mert közepes minőségű gyárit is árulnak a kedves lányok a Vörösmarty téren. A Gerbeaud viszont tölcsérben viszi a pálmát, tavaly még ott helyben sütötték, az valami csodás volt, messziről lehetett érezni az illatát. Ezt idénre valami rendkívül fontos szabályra hivatkozva megtiltották, de azért még mindig saját sütésű. A vaníliájuknak erősen madártej íze van, de ezt nem bántásból mondjuk, sőt. A csokijuk nekünk egy kicsit túl édes volt, a citrom viszont igazán pompásan kesernyés, egy gombóc 220 forint volt legutóbb.

Még mindig kerestük azonban a lakóhelyünkhöz közel eső megfelelő lehetőséget, amit végül meg is találtunk. A Lukács a felújítás után egész rendes hely lett, bár mindig is voltak hiányosságai, de néhány süteményükért érdemes volt fizetni. Az új tulajdonos viszont olyan árakkal nyitott meg nemrég, hogy egy időre bojkottáltuk őket, a kánikula miatt azonban új esélyt adtunk a helynek. A vanília enyhe, kevéssé cukros, tele igazi kis vanília pöttyökkel, a barack csúnya barna, mivel igazi, a citrom megdöbbentően savanyú és üdítő, de a legnagyobb élményt talán a mangó jelentette, benne valódi gyümölcsdarabokkal. Egy gombóc 260 forint, ha lassú a kiszolgálás, érdemes várni, mosolyognak legalább.

KM