Szeretettel köszöntelek a Világkonyha Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Világkonyha Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Világkonyha Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Világkonyha Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Világkonyha Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Világkonyha Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Világkonyha Klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Világkonyha Klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát B Klári indította 13 éve
Eleink gyakorlata a következő volt:
Először nagyobb mennyiségű húsból pörköltet készítettek. Az apró darabokra vágott húst a szorosabb értelemben vett pörkölt módjára, fedetlen bográcsban, a maga levében-zsírjában, sóval, paprikával ízesítve puhították meg. A kész pörköltből frissen ettek, a maradék húst pedig rövid zsíros levéből kiszedve, a szabad levegőn megszárították. Több napon át a reggeli, késő délutáni órákban, árnyékban kiterítették földre fektetett gyékényre, bundára. Ezután vászon zacskóban – régen bőrtömlőben – szellős helyen tartották. A jól elkészített szárított hús pár hétig elállt.
Egyes helyeken porrá törve használták.
Hozzászólások eddig: 3
B Klári üzente 13 éve
Honfoglaló őseink ismerték a szárított húst, amit a nyereg kápájára akasztva vittek magukkal. A hosszú hadjáratok során a lovak hátának kímélésére gyakran nyers húst tettek a nyereg alá.
Mivel mindkét fajta, bár különböző célú húst közel azonos helyen tartották, a felületes nyugati krónikások a "nyereg alatt puhított húst" a szárított hús "előkezelésének" tartották.
A szárított húst még a középkorban sem nélkülözhették a hadviselők, így Magyarország meghódítására induló törökök sem.
Ezen tartósításnak két módozata ismert:
az egyik a sózottan és nyers állapotban való szárítás,
a másik, amikor sózva-fűszerezve saját levében megpörkölik és csak ezt követően szárítják meg.
A magyarság ez utóbbit ismerte és hozta magával a honfoglaláskor, melynek hagyományait legtovább a hortobágyi pásztorok őrizték meg.
Ebből a szárított húsból pár marékkal tesznek a szűrujjba, amit aztán napközben elfogyasztanak, de kerül a levesbe is, annyi marékkal, ahányan vannak.
B Klári üzente 13 éve
Másik eljárás volt a hús porítása, amit a harcoló egységek vittek előszeretettel magukkal.
Az ősmagyarok, a nyugati népeket több ezer évvel megelőzve, ismerték és alkalmazták a szárított hús és tejpor készítését. Így egy ősmagyar lovas bőrzsákjában több liter levesnek vagy tejnek megfelelő élelmet vihetett magával.
Így készült a húspor:
Ha levágják a marhát, húsát nagy üstökben megfőzik. Ha már jól meg van főzve és besózva, leválasztják a csontról és kemencében megszárítják, majd finom porrá zúzzák.
B Klári üzente 13 éve
Borjú, marha és juh húst szárítottak őseink.
Ázsiai ismerősöknél úgy láttam, hogy vékonyra szelik a marhahúst. Érdekes, ők nem is főzték meg előtte, hanem nyersen cukros, csípős paprikás, sós, fűszeres, fokhagymapépes pácban tartották egy darabig, majd szobahőmérsékleten, kályha közelében kiterítve szárították meg.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás